Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
7 a possessori, hanem a detmtort illeti meg mint pl. a zálogjogban, midőn a zálogtartót a zálogbaadó birtokossal szemben jogvédelem illeti meg, bár ő nála az animus domini feltalálható nem lévén, ő birtokosnak nem tekinthető. Hasonló esetek fordulnak elő a sequestrum, emphyteusis és precarium jogviszonyainál. Savigny ez esetek számára és megvilágítására a származtatott birtok (abgeleiteter Besitz) fogalmát construálja. A birtok tehát két alapalkotó elemből áll, a corpusból, vagyis a dolog feletti tényleges hatalomból és az animus domi- niből vagyis a birtokos abbeli akaratából, hogy a dolgot akként uralja, mintha ő annak tulajdonosa volna. Ezekből kifolyólag nem képzelhető birtok alkalmas tárgy hijján. így pl. a rés extracommerdales, publicae, sacrae stb. nem szolgálhatnak birtoklás tárgyául. De nem képzelhető a birtoklás alkalmas személy hijján sem. A filius familias, az infans, a rabszolga, a jogi személy nem tekinthető oly alanynak, a kikben egy «animus domini» kifejlődhetnék. Ezek tehát a birtoklásra önmagukban alkalmatlan subjectumok. Egy tárgyra vonatkozólag egy időben csak egy birtoklás lehetséges «Plures eandem rem in solidum possidere non possunt», a miből következik, hogy a míg a régi birtoklás tart, új nem keletkezik, vagyis a hol a jogrend az új birtoklást elösmeri, ott a régi már megszűntnek tekintendő. Főhibája e tannak, hogy a birtok fogalmát olybá tünteti fel, mintha az két külömböző, egy objectiv és egy subjectiv elemből lenne összealkotva. A corpus és animus úgy jelentkezik, mint a birtok fogalmának két, önálló alkatrésze, egymástól független darabja, holott corpus és animus csak két külömböző nyilvánulása a személy egyetlen cselekvényének, magatartásának. De mélyebben elemezve Savigny fogalommeghatározását, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a Savigny-féle birtoklásnak nincs is tulajdonképeni objectiv corpusa. Mert ha meg is van a corpushoz szükséges physikai hatalom gyakorlásának a lehetősége, ez csak oly feltétel mellett válbatik corpussá, ha a birtokos ezen rendelkezésére álló hatalmat saját számára tulajdonosi minőségben kívánja gyakorolni. Vagyis a legteljesebb corpus is értéktelenné válik, ha a birtokos animus domini-jéhez valamely kétség fér. 159
