Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
6 a melynek animus a neve. Ezen akarat oda irányul, hogy a személy a dolgot ép úgy magáénak birja, ép úgy uralja, mint a tulajdonos. Possessio (civilis), birtoklás szerinte csakis úgy keletkezik, ha a két «objectiv» és «subjective elem feltalálható. Ha a birtokosnak nincs meg az «animus domini»-ja, akkor ő a puszta «corpus» alapján csak detentornak, az ő állapota csak detentiónak mondható. Kérdés már most, milyennek kell lenni ezen corpusnak nevezett tényleges uralomnak ? Ezt Savigny az apprebensiónál fejti ki, azt mondván, hogy a dolog feletti uralomnak olyannak kell lenni, hogy az «közvetlen és jelenlevő, létező képesség legyen arra, hogy a dologra tetszés szerinti befolyás gyakoroltathassák.»* A birtoklás jogi természetét illetőleg a birtok Savigny szerint eredetileg és magában véve csak «tényleges állapot», de oly tényleges állapot, a melyhez jogkövetkezmények fűződnek. E szerint a birtok tényleges állapot és jog is egyszersmind. Ép azért, mert a birtok eredetileg pusztán csak «factum», független mindazon szerzési szabályoktól a melyeket a «jog» a jogok szerzésére és elvesztésére nézve felállított. Ennélfogva erőszak, sőt büntetendő cselekménnyel is lehet birtokot szerezni. De bár a birtoklás egy jogilag teljesen indifferens factum, mégis bizonyos jogsérelmek ellenében védelmezve lesz és ép ez a jogvédelem az oka annak, hogy a tételes jogrend szabályokat állít fel a birtok megszerzése és elvesztéséről. A birtoknak tehát, mint tényleges állapotnak jogi következményei vannak. Savigny két ilyen következményt ismer, u. m. az elbirtoklást és a birtoklás interdictalis (sommás) védelmét. A birtoklás tehát csak ott van meg, a hol az «animus» és «corpus » mellett ezen jogkövetkezmények — legalább is az utóbbi — feltalálhatok. Mégis vannak esetek, a midőn a jogvédelem nem * L. Ihering i. m. 180. lap. Denn die Sicherheit des Besitzes beruht keineswegs blos auf dem physischen Moment, d. h. auf den zu seinem Schutz getroffenen Sicherungsmassregeln, sondern ebenso sehr auf dem moralischen oder rechtlichen Moment, d. h. auf der durch den Bechtssinn oder das Gesetz begründeten Scheu vor der Verletzung fremder Rechte. Zwar der Dieb lässt sich dadurch nicht abhalten, allein gegen ihn gewähren selbst Mauern, Schlösser und Riegel keine ausreichende Sicherheit; es werden erfahrungsmässig mehr Sachen gestohlen, die in der custodia, als die in keiner stehen. 158
