Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
39 rendszerünknek? Hogy nem a törvény, hanem minden egyes biró határozza meg a büntetés kimérésénél irányadó elveket. Nem a cselekmény minősítése dönt, hanem az egyik biró enyhébben bünteti a súlyosabb cselekményt, mint a másik az enyhébbet, jóllehet mind a kettő ugyanazon törvény alapján bíráskodik. Ha valahol, úgy itt kell a criminalpolitikai mozgalom tanulságainak üdvös rendszerváltozásban érvényesülniük. A mire súlyt fektet a törvényhozó, arra vonatkozólag a rendelkezést is fenn szokta magának tartani. A törvényhozó nem tekintheti többé a büntetés kiszabását oly «quantité negligeable»-nak, melyet teljesen átenged a bírónak. A «nullum crimen sine lege» mellet érvényesülni kell a «nulla poena sine lege »-nek is. Nem mondom, hogy térjünk vissza az absolut büntetési tételekhez, — ez annyit jelentene, hogy a törvényhozó végezze el a biró dolgát, — hanem a törvényben bizonyos irányelveket kell kijelölni és ekképp megalkotni azt az általános szabályt, melyhez a biró a konkrét esetben alkalmazkodhatik, a helyett, hogy esetről-esetre felállítva a szabályt, a legveszedelmesebb módon annyiszor-mennyiszer más-más törvényt alkosson. A mostani rendszer mellett, midőn a törvényhozó sem azt nem határozza meg, hogy mi képezzen enyhítő vagy súlyosító körülményt, sem e megkülönböztetésnek gyakorlati hatását szabatosan meg nem jelöli: a büntetés kiszabása számtani mívelet csupa ismeretlen tényezővel s minden egyes ítélet az önkény, a szeszély, a temperamentum, a biró egyéni felfogásának eredménye. Az a dicséretes törekvés, hogy minden egyes esetben a tettes individualitásával számolhasson a biró, szerencsésen oda juttatott bennünket, hogy minden büntető ítéletben a biró individualitása jut kifejezésre. Az újabb törvényjavaslatok között különösen a svajczi1 és a norvég2 már szabatosan körülírják azokat a feltételeket, melyek alatt a biró rendkívüli enyhitési jogát gyakorolhatja,8 és legközelebbi felolvasásomban, a büntetéskimérés tanának 1 11., 15., 17., 19., 30. czikkely és 40. czikk második bekezdés. 3 56., 57., 58. és 59. §§. 8 Erről a két javaslatról mondja Liszt a Zeitschrift XX. 170. 1.: «Und der steigende Einfluss unserer Richtung zeigt sich ain besten in den Strafgesetzbüchern der Schweiz und Norwegens.» 139
