Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
40 reformjáról meg fogok próbálkozni azon szabályok felállításával, melyek teljes szabadságot engednek ugyan a birónak a konkrét eset beható méltatásában, de egyúttal biztosítják a törvényhozó felfogásának érvényesülését a bűnösség fokára befolyással biró körülmények természetéről. Nem szabad megfeledkeznünk továbbá arról a hatásról sem, melyet az uj áramlat a visszaesők elleni rendszabályok szigorítására gyakorolt. Itt is az eredmény nem felelt meg azoknak a szempontoknak, melyek szerint az uj német iskola a jövő büntetőjogát felépíteni iparkodott. A visszaesésről tulajdonképpen csak oly büntetőjog rendelkezhetik, mely a cselek - menyekben látja a bíráskodás tárgyát. Ez különböztethet meg büntetlen és büntetett előéletüek, illetőleg szükebb értelemben vett visszaesők között. Ezt a megkülönböztetést nem is teheti a criminalpolitikai irány, mely nem a cselekmények, hanem az egyének, nem a fogalmak, hanem az emberek fölött akar Ítéletet mondani. Az alkalmi és szokásszerü bűnös közötti különbség, melyet a «nemzetközi büntetőügyi egyesület» alapvetőnek kíván tekintetni (4. czikkely), a Liszt-féle «pillanatnyi» és «állandó bűnös», «akut és krónikus kriminalitás», «véletlenül és hajlamból vétkező» közötti különbség egészen más jelentőségű, mint a büntetett és büntetlen előitéletüek közötti distinctio. Ismételt bűnözés még nem bizonyít a tettes antisociális jellege mellett és már az első törvényszegés is, melyet a biró megállapít, kifolyása lehet egy mélyen gyökerező gonosz hajlamnak. Csakhamar belátták azonban az uj tan hirdetői, hogy lehetetlen feladat megoldására vállalkoztak, midőn az alkalmi és szokásszerü bűnösök biológiai ismérveinek meghatározásán fáradoztak és lassankint a cselekménynek, mint olyannak tulaj - donított jelentőség — a létező jognak sokat gúnyolt és ócsárolt gyöngesége •—• határozottan előtérbe nyomult. «A ki minden kínálkozó alkalommal lop vagy csal, kést ránt vagy nemi erőszakot követ el, politikai ellenfelét meggyalázza vagy a köteles gondosságot elmulasztja, már nem tarthat igényt az alkalmi bűnöst megillető enyhébb bánásmódra», úgymond Liszt utóbb megjelent értekezéseinek egyikében,* viszont az alkalmi bűnös * Zeitschrift XY1. köt. 497. 1. 140
