Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
37 vagy legalább veszélyesekké teszik. Tévedéseiből többet tanultunk, mint igazságaiból. Ha pedig az egész criminalpolitikai mozgalom mérlegét lehető tárgyilagossággal és lelkiismeretességgel el akarjuk készíteni és sem érdemei, sem gyöngeségei előtt szemet nem hunyunk : első sorban meg kell különböztetnünk az akarata ellenére és a közreműködése folytán beállott eredmények között. Az előbbeniek közé számítják annak felismerését, hogy más a megelőzés és más a büntetés, hogy a criminalpolitika legfontosabb feladatát a cselekmény elkövetése előtt és a büntetés végrehajtása után tölti be.1 Való ugyan, hogy a bűntettek megakadályozására és az elbocsátott fegyenczek kellő ellátására irányuló állami tevékenységen kívül eriminálpolitikai tekintetek voltak és lesznek mindig mérvadók a büntetendő tényálladékok felállításánál,“1 2 sőt a büntetés nemének és mértékének meghatározásánál is, de az előbbi szempontot teljesen elhanyagolta a Liszt-féle iskola, a büntetési tételek meghatározásánál pedig megfeledkezett arról, hogy a criminálpolitika át nem hágható határa a bűnösségnek mint feltételnek és mértékadónak,s a büntetésnek mint bajnak és a cselekménynek mint tárgynak fentartása. Az államnak más eszközei nincsenek bizonyos cselekmények megakadályozására vagy előmozdítására, mint a büntetés és a jutalom, és bármint 1 Arról a szerepről, mely a büntetésnek a criminalpolitika terén jut, maga Liszt is egészen máskép nyilatkozik az utóbbi években, mint a criminalpolitikai mozgalom megindításánál. A berlini egyetemen 1899. évi október 27-én tartott első felolvasásában «a büntető-jogtudomány feladatairól és módszeréről# (közzétótetett a Zeitschrift XX. köt. 161. s köv. 1.) egyenesen rámutat arra a szerény állásra, melyet a dolog természete a büntetésnek a bűntett elleni küzdelemben kijelöl. 2 Nem elvi szempontok, hanem criminalpolitikai tekintetek bírták arra a törvényhozót, hogy bizonyos okiratok meghamisítását csak köz- biztonság elleni kihágásként (K. E. T. K. 71. §) büntessen. 8 A criminalpolitikai mozgalom fénykorában, sőt határozottan annak hatása alatt keletkezett svajczi javaslat kifejezetten ragaszkodik a bűnösség feltevéséhez. Art. 38. «Der Bichter bemisst die Strafe, die auf das Verbrechen angedroht ist, nach der Schuld, die Geldstrafe auch nach den Mitteln des Thäters und berücksichtigt dabei die Beweggründe, das Vorleben und die persönlichen Verhältnisse des Schuldigen.» 137
