Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
34 megakadályozza, de azt ki nem irthatja, véget ér a letartóztatással : épúgy mint a zárda csak a zárdának, a fogház csak a fogháznak nevelhet. Yaló ugyan, hogy az ember egyéni és társadalmi psycho- logiájából merített azok az okok, melyek a hatékonyságának kifejtésére hosszabb időt igénylő javítási és nevelési törekvés sikerét oly kétessé teszik, minden hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetés ellen szólanak, tekintet nélkül arra, vájjon a fegyház büntetési eszköz akar lenni csupán vagy egyúttal erkölcsi tisztító intézet. De egyfelől a szabadságvesztésbüntetés magában véve nem is vállalkozik a tettes belső átalakítására, másfelől az átszenvedett bajnak emlékezetét kapcsolván a cselekvéshez, a visszatartó indokok erejét hathatósan támogatja, és végül a hosszabb tartamú fogvatartás természetszerű hatása az elitéit jellemére és hajlamaira komoly intésül kell hogy szolgáljon minden törvényhozónak, hogy kellő ok és szükség nélkül bizonyos mértéken túl ki ne nyújtsa a szabadságvesztés tartamát. Éppen szemben a eriminalpolitikai iskolával, mely minden baj okát a rövid tartamú szabadságvesztés büntetésekben látja, és nemcsak ott, hol ártalmatlanná akar tenni, hanem ott is, hol javításra törekszik, a törvényes büntetési tételekben ép úgy mint a büntetés kimérésénél, a («minél több, annál jobb» elvének hódol: jó lesz arra figyelmeztetni, hogy a hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetésnek is megvannak a maga árnyoldalai és mintaszerűnek mondható az a végrehajtási rendszer, mely az elitéltet a büntetés tartama alatt erkölcsileg nem rontja s természetszerű kiegészítését találja egy feladatának magaslatán álló patronage-rendszerben, mely akiszabadultat különös pártfogása alá veszi és gyámkodásának jótéteményében részesíti közvetlenül a fegyház elhagyása után, midőn legnagyobb a visszaesés veszélye és ennélfogva legégetőbb a külső támogatás szükségessége. Hogy ebben a tekintetben a viszonyok még magas mívelt- ségü, sőt a civilisatió élén haladó népeknél is mily szomorúak, azt megczáfolhatatlan adatokkal bizonyítja a német birodalmi criminalstatistika. Minél súlyosabb volt és minél tovább tartott a szabadságvesztés, annál gyorsabban áll be a visszaesés. Különösen Poroszországra vonatkozólag egy hivatalos emlékirat arra a leverő conclusióra jut, hogy mindenki, a ki háromszor már 134
