Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
szerint egy bizonyos czélpont felé veszi irányát, útközben azonban elhajlik. Éjszakra törekszik és keleten érkezik meg. A haladás nem volt egyenes, de azért kétségbe nem vonható. Ha a fogházreform apostolai utopisticus rajongásaikkal félre nem vezették volna a világot az elérhetőnek határai iránt, börtöneink még mindig abban az állapotban volnának, melynek jellemzésére Szemere felhozta : «Az ember mint hibás hozatik be, s mint gonosztevő eresztetik szabadon». Előre kell azonban bocsátanom, hogy a javitó törekvések a bűnös egész erkölcsi egyéniségére irányulnak és nem szorítkoznak a fenforgó lelki defectus helyreállítására.* Ha tisztán csak egy meghatározott bűnös hajlam kiirtására vállalkoznának: azok meddősége és hiábavalósága első pillanatásra feltűnnék. Szükséges volna első sorban a bűnösök osztályozása és erre a czélra a büntetőtörvénykönyv fejezetei fel nem használhatók. A codex állami szempontokból, a sértett vagy veszélyeztetett jogok szerint osztályozza a cselekményeket. Az egyén azonban nem jogi cathegoriák szerint cselekszik. A tett külső jelentkezésében mindig csak jelensége a tettes belsejében rejlő bajnak és itt a külső alak nem fedi mindig a belső tartalmat. A kerítő nem gondol nemi ösztöneinek kielégítésére és az emberi élet ellen irányuló gondatlanságnak — csak az utóbbi időben gyakran előforduló építkezési szerencsétlenségekre figyelmeztetek — igen sok esetben a féktelen birvágy vagy fukarság a kutforrása. A gyújtogatás és vagy onrongálás rendszerint ugyanazon bűnös ösztönnek kitörései. Másfelől a vérengző cselekmények egymástól igen messze- fekvő indokokra vezethetők vissza és a politikai, nemzeti, sociális meggyőződés heves nyilvánulása a legkülönbözőbb jogokat sértheti. A bűntettesek osztályozása azoknak psychikai sajátossága szerint egyfelől nagy nehézségeket okozna és a legsúlyosabb és legenyhébb törvényszegések elkövetőit egy csoportban egyesí* Ebben a tekintetben nincs különbség a régi javítási elméletek és az újnémet iskola álláspontja között. «Drittens endlich, drängt sich auch hier die Überzeugung auf, dass die durch den Strafvollzug zu gebenden Gegenmotive nicht nur die einzelne Bethätigung des Triebes, sondern den ganzen Menschen für alle Zukunft erfassen sollen.» Liszt, Die psychologischen Grundlagen der Kriminalpolitik, Zeitschrift XVI. 487. 1. 30 130
