Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
27 a tényleges viszonyoknál fogva (kir. járásbirósági fogházak !) még a munkakényszer sem áll fenn : előtérbe nyomult az a kérdés, vájjon a fogvatartás mint büntetés mellett a tettes belső átalakítása — a javítás vagy nevelés alakjában — mint a megelőzés egyik hathatós eszköze helyt nem foghatna-e. A határozott lökést az úgynevezett javító fogházak létesítésére az amerikai qusekerek adták meg, kik a szabadságvesztésbüntetést a vezeklés czéljaira, a magánzárkában éjjeli- és nappali elkülönítés mellett a külvilágtól teljesen elzárt fogoly vallási újjászületésére használták fel, s egyike a legérdekesebb mivelődéstörténeti és nép psychologiai tanulmányoknak, hogy a hittérités buzgalmától sugalmazott eszme Amerikából Angolországba, onnan Európa continensére áttérve s pietistikus alkatelemeiből kitisztulva, mint erkölcsjavitó intézmény a különböző börtönrendszerekben * (hallgató vagy auburni, osztály vagy genfi, társadalmi vagy Obermayer és irhoni) nyert megtestesülést. Midőn Columbus először közeledett az amerikai szárazföldhöz, és a távolból, a lejtős tengerpart s az oldalán elterülő dombvidék mögött párhuzamosan egymás fölött haladó hegylánczo- kat pillantott meg, melyeknek legmagasabb csúcsai a felhőkben tűntek el: abban a képzeletben ringatta magát, hogy az újonnan felfedezett világrész hatalmas lépcsőzet, mely terrasz- szerű emelkedéssel egyenesen bele viszi a paradicsomba. Hasonló optimisticus önámítás jelenségei észlelhetők, minden újabb korszakot alkotó felfedezés vagy feltalálás kíséretében, legyen szó egy új gyógymód, egy új kormányzati vagy börtönrendszer életbeléptetéséről. Az új eszme csábító ereje könnyen érthető. Avagy nem épen az emberiség aranykorába illő berendezése a büntetésnek, midőn az elitéit, ki mint a társadalom ellensége veszélyes hajlamokkal, gyakran vértől beszennyezve lépi át a börtön küszöbét, tiszta lélekkel, erkölcsileg megjavulva és azzal a hálás felindulással búcsúzik el a börtön igazgatójától, mely a szerencsés kezű orvossal szemben a súlyos bajtól kiszabadított betegnek szivét áthatja. * V. ö. Pauler, Büntetőjogtan I. 183. 1. 127
