Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
23 szerrel küzd, melynek rendeltetése a bűnözés folytatásának vagy ismétlésének megakadályozása. Az előbbi a tettes személyes viszonyainak, előéletének, környezetének stb. lelkiismeretes méltatásánál nem ritkán arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a bűnös akarat mellett az elhanyagolt nevelésnek, a nyomornak, a szorultságnak része volt az elhatározás megfogamzásában s ily tényállás mellett csekélyebb bűnösséget fog észlelni és enyhébb büntetést alkalmazni. A társadalmi veszélyesség szempontjából kiinduló biró éppen az ellenkező eredményre fog jutni a büntetés kimérésénél és annál szigorúabb lesz, mennél nagyobb veszélyt lát oly elemekben, kik rajtok kívül fekvő okokból inkább sodortatnak, mint lépnek a bűn lejtőjére. Ugyanez áll a cselekmény indokaira nézve is. Az egyik biró erkölcsi, a másik socialis mértékkel fog mérni. «Valamint a leglisztább motívum magában véve semmit sem von le a törvényszegés súlyából és nem tünteti el a tettes veszélyességét» — úgymond az iskola egyik tekintélye — «valamint annak enyhe megítélése a társadalom súlyos sérelmével járna, másrészt az indok legnagyobb elvetemültsége egymagában véve a kevésbé veszélyes tettes és cselekmény minőségét meg nem változtathatja és ennélfogva a büntetendőséget nem is fokozhatja.»'*' A mily arányban a büntetés tartama a tettes antisociális jellegével párhuzamosan növekszik: ugyanabban az arányban * Sichart, Das Strafensystem im Vorentwurfe zu einem schweizerischen Strafgesetzbuche, Zeitschrift XIX. 397. 1. — Ugyanily értelemben nyilatkozik Liszt is : «Wenn die Aufgabe der Criminalpolitik in der Bewährung der Rechtsordnung dem Verbrecherthum gegenüber besteht, so muss für Art und Maass der Strafe bestimmend sein die Stellung des Verbrechers zur Rechtsordnung, also, wenn man so will, seine rechtliche (oder was genau dasselbe sagt, seine sociale) Gesinnung, und die mit ihr gegebene grössere oder geringere Gefährlichkeit für die Rechtsordnung.» — «Verfehlt ist es, das rechtliche (sociale) Werthurtheil durch ein sittlich-ästhetisches ersetzen zu wollen. Diesen Fehler begeht der Gesetzgeber, wenn er die Strafe nach der «ehrlosen» («niederträchtigen») oder nicht ehrlosen Gesinnung des Verbrechers zu bestimmen versucht. Die Zeiten sind dahin, in denen Ehre und Recht nächst verwandte Begriffe waren. Der Gesetzgeber mag das bedauern ; ändern kann er es nicht.» Die psychologischen Grundlagen der Criminalpolitik, Zeitschrift XVI, 496. 1. 143
