Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
24 elveszti büntető jellegét. Valamint a feltételes elitélés még nem büntetés : a javíthatlanok elszigetelése már nem büntetés. Ez utóbbit a criminalpolitikai iskola biztonsági intézkedésnek tekinti, és egyébnek nem is tekintheti, mert a megtorlás jogosultságát tagadja és a bűnösök ez osztályánál nézete szerint a büntetés elvesztette visszatartó erejét. A javíthatlanok fogva- tartása elérte czélját, ha az elitéltnek lehetetlenné teszi a szabad mozgást a külvilágban és őt a társadalomból mechanikai kényszer utján kirekesztette. A büntetés természetével kapcsolatos minden baj indokolatlan kegyetlenség volna azzal a szerencsétlennel szemben, a ki akár születésénél, akár a megszokásnál fogva bűnös ösztönének ellent nem állhat.* De végleg eltűnik a «malum passionis»,melyben mindeddig a büntetés legfontosabb ismérvét s egyúttal a jog uralmának nélkülözhetetlen támaszát láttuk, a romlásnak indult bűnös javítására szánt büntetésben is. Itt megboszulja magát a büntetés egységes fogalmának elejtése és a büntetés czéljainak megkülönböztetése a bűnösök osztályai szerint. Az egyiknél az elijesztés, a másiknál a javítás, a harmadiknál az ártalmatlanná tevés. Mindegyik czél másféle büntetési nemeket és másféle büntetési mértéket tételez fel. A büntetés közös czélja a büntetési nemek különös fajainál teljesen elvész.** E mellett egyenes * Liszt sem lát egyebet, mint biztonsági intézkedést a javíthat- lanok elzárásában. «Und sollte man weiter einwenden, dass eine so lang ausgedehnte Einschliessung keine Strafe mehr sei, sondern eine Sicherheitsmaassregel, so trage ich für meine Person diesen Bedenken mit grösstem Vergnügen Bechnung. Man mag dann etwa von einer Sicherheitsstrafe sprechen. Auf den Namen kommt es mir wie sonst nicht an.» Das gewerbsmässige Verbrechen, Zeitschrift XXV. 139. 1. Lényegben nem is különbözhetnek a közveszélyes őrültek és javíthatlanok letartóztatására szánt intézetek vagy reájok vonatkozó intézkedések. Ezt Liszt is belátja. «Die ^Schwierigkeit der Sonderung beginnt erst, wenn es sich um die Eliminirung des Verbrechers aus der Gesellschaft, sei es durch Hinrichtung, sei es durch dauernde Einsperrung handelt. Aber da die Gegner bisher auf die Schwierigkeit nicht hingewiesen haben, darf ich wohl darauf verzichten, die, wie ich glaube, recht nahe liegende Lösung zu entwickeln.» Die deterministischen Gegner der Zweckstrafe, Zeitschrift XIII. 343. ** V. ö. Binding, Grundriss, 149. és Bar, Probleme des Strafrechts Göttingen 1896. 124
