Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
18 tetést, Liszt egyáltalán nem felel. Ebben a tekintetben a bírót józan eszére («gesunden Menschenverstand») utalja, melynek segélyével eldöntheti, vájjon van-e remény, hogy a bűnös ezentúl jól fog viselkedni.1 Kétségtelen, hogy a biró erre csak akkor képes, ha a vádlottat ismeri, tehát ha oly helyzetben van, melybe, Liszt nézete szerint, soha sem kerülhet.1 2 A legfontosabb, az alapvető kérdésre vonatkozólag tehát Liszt tájékozatlanul hagyja a bírót, és az általa hirdetett tan utolsó elemzésében azonosítja az alkalmi bűnöst azzal, ki szabadságvesztésbüntetést ki nem állott, és romlásnak indult, javításra szoruló az, ki fogházban ült. Ellenszenve a rövidtartamú szabadságvesztés iránt téves okoskodásra ragadja. Bármily egészségtelen a fogház levegője, nem mindenkit mérgez meg, és a baj nem következik be mindenütt, hol a veszély fenyeget. A fogházbüntetés kitöltése nem hagy eltörölhetetlen nyomot az elitéit jellemén, és viszont a gonosz hajlamok a szabad levegőn is csiráznak. A fogház küszöbe tehát nem képezheti az elválasztó vonalat kezdő és haladó bűnösök között. Liszt osztályozása igazságtalan azokkal szemben, kikben chronikus gonosztevőt véleményez, de egyúttal veszélyes azokra nézve, kiket érdemeseknek tart további kísérletezésre. Az állam, mely büntetlenül hagyja az első törvényszegést, hogy annál súlyosabban — több évi szabadságvesztéssel sújthassa — a másodikat: fel nem menthető a bünrészesség vádja alól, melyre elnézése által reászolgált, és a büntető törvénykezés a halandók sorsát intéző sötét hatalmakhoz hasonlít, melyek - a költő szava szerint - megboszulják a bűnt, miután megakadályozni elmulasztották.3 Ilyen és hasonló tekintetek lehettek azok, melyek vissza1 Liszt válasza (Preussische Jahrbücher LXVI. 240. 1.) Wachnak megjegyzésére (Die Beform der Freiheitsstrafe 36. 1.), hogy a vádlott belső minőségének megítélésére a biró sokkal kevésbé képes, mint a büntetés helyes kimérésére. 2 Max Sternau, Zeitschrift, XIII. köt. 36. 1. jegyzet. 8 Goethe mondása: «Ihr führt in’s Leben ihn hinein; Ihr lasst den Armen schuldig werden, dann überlasst Ihr ihn der Pein, denn alle Schuld rächt sich auf Erden.» 118
