Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
15 szabatos megfigyelése még hátra van. Sajnálattal gondol vissza azokra a drága évekre, melyeket a delinquente nato és kevésbé veszélyes rokonai ismérveinek kutatásával tapogatódzó és dilettáns módon elpazaroltunk. Legsürgősebb feladatnak tekinti: «die wissenschaftliche Untersuchung des Verbrechertums», és ezen az alapon a bűntettesek osztályozását a tett egyéni rugói szerint. A kutatások eredménye — úgymond — mely nem a criminal- statistika holt számaival, hanem rendszeres egyéni megfigyelések útján eszközlendő, előreláthatólag az alkalmi és szokásszerű bűntettesek tökéletesebb és finomabb megkülönböztetésére és ezzel együtt a büntetési tételek teljes átalakítására fog vezetni. Ennek a feladatnak teljesítésével Liszt még mindig adósa a tudománynak, melyet a kitűzött irányban egy lépéssel sem birt előbbre vinni.* Igen természetes okból. A problema megoldhatatlan. Ha tényleg a külső cselekmény minősége nem mérvadó a tettes lelki indulatának meghatározásánál, ha a bűnismétlés a csábító alkalom vágj' múló felhevűlés eredménj'e lehet, tehát nem szükségszerű folyománya a tettes antisocialis hajlamainak csak a természettudományok segédeszközei között szereplő kísérletezés útján tudományos biztonsággal dönthetjük el, vájjon Criminalpolitik.» «Gestützt auf die bahnbrechenden Arbeiten Wahl- berg's wird von der Mehrheit der deutschen Schriftsteller die grundlegende Eintheilung in Gelegenheitsverbrecher und Gewohnheitsverbrecher vertreten. Auch bei den ausserdeutschen Criminalisten, bei Franzosen und Italienern, bei Engländern und Bussen begegnen wir sie häufig. Aber vergeblich würden wir nach einer tiefergehenden Begründung dieser Unterscheidung Umschau halten» 479. 1. * Liszt, a ki az 1896. év folyamán «Die psychologischen Grundlagen der Criminalpolitik» czímű a «Zeitschrift f. d. g. Strafrechtswissenschaft» XVI. kötetében közzétett értekezésében a bűnösök csoportosításán azok lelki sajátossága szerint fáradozik, beismerni kénytelen, hogy ez a csoportosítás nem használható tel criminalpolitikai czélokra és hogy a büntetés nemére és mértékére nézve nem lehet mérvadó az a körülmény, vájjon a tettes az egyik vagy másik osztályhoz tartozik. «Dennoch bin ich selbst davon überzeugt, dass meine Eintheilung für unmittelbare criminalpolitische Verwerthung sich nicht eignet.» — «Wir können mithin Art und Maass der Strafe unmöglich nach der Zugehörigkeit der That zu der einen oder der anderen Gruppe bestimmen.» I. h. 494. s köv. 1. 115