Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)

Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]

16

a tettes veleszületett vagy beleoltott gonosz hajlam hatása vagy a külső körülmények nyomása alatt cselekedett. Nem csak tudományos szabatossággal meg kellene állapítani a tettes szellemi képességeit és lelki fogyatkozásait, psychicai és physikai szervezetének minden alkatelemét, jelen állapotát és fejlődésének irányát az erkölcs és az értelem terén, hanem mesterségesen elszigetelvén őt eddigi környezetétől és kiragadva őt családi és társadalmi viszonyaiból, a fertőzés veszélyeinek ki nem tett, a kisértéstől ment, erkölcsileg immunis talajon megterhelési próbának kellene alá vetni ellenállási képességét. Sem a górcső segélyével, sem tenyésztési úton nem sikerült mindeddig a szokásszerű bűnözési hajlam bacillusának felfedezése. «A tudomány minden erőlködése ebben az irányban eredménytelennek bizonyult» — úgymond Stoos * — «a bűntettesek ez osztályának (a javíthatlanoknak) megfelelő megjelölése ép oly kevéssé sikerült, mint jellemző ismérveinek meghatározása jogászi szabatossággal. Ámde mindamellett, vagy talán éppen azért, mivel két évtized tudományos kutatása meddőnek mutatkozott, sem Liszt sem Stoos nem akarják a problema megoldásáig tétlenségre kárhoztatni a törvényhozást.**

Kétféle úton iparkodik Liszt időközben az élet szükségleteit kielégíteni.

Az egyik módszer, melynek hivatása volna az alkalmi bűnös megkülömböztetése az átmeneti bűnöstől, elvi álláspontját tekintve nem egyéb, mint az exact tudományok legfontosabb segédeszközének, a kísérletnek alkalmazása a büntető jogszolgáltatásra. Ha Liszt, noha a büntetőbirót az egyén lelki indulatának felismerésére képesnek nem tartja, mégis felhatalmazza

* Motive zu dem Vorentwurí' eines schweizerischen Gesetzbuches, 50. 1.

** «Die Gesetzgebung hat keine Veranlassung, die Lösung dieses Problems abzuwarten. Denn wenn es auch noch nicht gelungen ist, diese Verbrecher wissenschaftlich zu definiren, so ist es doch für den erfahrenen Richter und Strafvollzugsbeamten sehr wohl möglich zu entscheiden, ob ein Verbrecher so weit gekommen ist, dass ihn die ordentliche Strafe von weiteren Verbrechen nicht abzuhalten vermag, und dass er nach Erstehung dieser Strafe wieder rückfällig wird. Stoosz i. h. 50. 1.

ив