Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
11 kozni megbüntetésed által, csak komolyan figyelmeztetlek az állami rend követelményeire. Ha azonban azt tapasztalom, hogy belső természeted és lelkiindulatod a társadalomra veszélyes, akkor vagy megpróbálkozom javításoddal vagy örökre ártalmatlanná teszlek. A büntetés kimérésénél nem erkölcsi, hanem sociális minőséged lesz mérvadó. Ha nevelésed el volt hanyagolva, ha nyomor és szegénység eltaposta telkedben a jobb indulatok csiráit, ha átöröklés folytán vagy életviszonyaid miatt nem tudsz uralkodni szenvedélyeiden: állandó veszély rejlik külső szabadságodban, s nem enyhébben hanem szigorúbban foglak büntetni. Minthogy pedig antisocialis jellegű az, ki belső indulatánál fogva lop vagy csavarog ép úgy mint az, kinek gonosz hajlama gyilkolásban nyilvánul, bizonyos körülmények mellett az egyiket ártalmatlanná fogom tenni ép úgy mint a másikat.» Az egyén jogainak lenézése és a legsúlyosabb büntetések alkalmazása csekélyebb vétségekre leghátrányosabban jellemzi a sociálpolitikai irányt, és ebből a szempontból az igazságérzettel egyenesen ellenkezik oly büntetési rendszer, mely egyfelől azonos bűnösség mellett különbözőképen büntet, másfelől legsúlyosabb büntetési tételeit egyformán alkalmazza igen különböző súlyú cselekményekre. Jogérzetünket mélyen sértő hasonló következtetésre kellett jutni a természettudományi alapon felépült criminalanthropo- logiai iskolának, melynek a bűntett természeti productum, ép úgy, mint a sociálistának társadalmi tünet. A deterministikus alapon álló Lombroso és iskolája nemcsak a született bűntettesnél, ki természeti törvények hatása alatt cselekszik és kinek kiirtása elsőrangú társadalmi feladat, hanem a többi gonosztevőknél sem kutatja a beszámíthatóság és felelősség kérdését. Valamint a sociologicus felfogás az egyén autonómiáját feláldozza az államnak, úgy a materialisticus világnézettel sem fér meg az, hogy az egyénnek erkölcsi suveranitása sorsát intézze. Megszűnik a gonosz akarat és a bűnösség képzete; helyettük a betegség, szegénység, tudatlanság és a véletlen elemeiből alakul a törvényszegés. Úgy a materialisticus mint a socialisticus felfogás semmibe sem veszi az egyén jogait; csak annyiban különböznek, hogy az ш