Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
10 megállapít, tulajdonkép saját tevékenysége fölött tör pálczát, és ha helyrehozhatlan hibája van alkotásának: akkor megsemmisíti a művet, mint a mechanicus egy gépet, melyet a constructio hibájánál fogva nem sikerül mozgásba hoznia.* A társadalom vagy mesterséges módon átalakítja (elijesztés vagy javítás útján) az egyént, vagy pedig tőle selectio segélyével megszabadul. Az antiindividualisticus felfogás érvényesülésével tehát legrosszabbul jár maga az egyéni szabadság. A társadalom bűnös, de az egyéni szabadság az áldozat. Az eddig érvényesült felfogás értelmében az egyén aláveti magát az állam büntető hatalmának, de csakis bűnössége esetében, és bűnösségének megfelelő mértékben, a mennyiben a törvényes fogalmak az alaki jog szabályai szerint bebizonyított concret cselekményre alkalmazást találnak. A büntetés mértékét egyfelől a megtámadott jog értéke, másfelől az egyén bűnösségének foka határozza meg. A legsúlyosabb büntetés feltételezi az állam legfontosabb javainak megsértését. A ki szorultságból, akaratá- tának szabad elhatározásában korlátozva, szegi meg a törvény tilalmát, legenyhébben bűnhődik. A törvény ismételt megsértése fokozott megtorlás alá esik, és a tettes jövendőbeli magatartásába vetett bizalom nem indokolhatja a büntetés elengedését. A socialisticus állam eszmemenete egészen eltérő következtetésre jut. «Ha vétkeztél» — úgy szól a tetteshez — «én vagyok a bűnös, nem te. Ugyanily körülmények között más sem cselekedett volna különben.** Nem akarom a bajt még fo* A. Merkel, i. h. 47. 1. ** «Eins muss zunächst unbedingt fallen, wenn wir mit dem Determinismus Ernst machen: die pharisäerhafte Überhebung über den Verbrecher. Es ist nicht unser «Verdienst», dass wir nicht längst schon vor den Strafrichter gekommen sind ; und es ist nicht seine «Schuld», dass ihn die Verhältnisse auf die Bahn des Verbrechens getrieben haben. Unerbittlich fällen wir das Urtheil, das dem Angeklagten Leib und Leben, Ehre und Freiheit nimmt; aber der philisterhafte Tugendstolz des wohlgesättigten Durchschnittsmenschen ist nicht am Platze. Alles begreifen heisst nicht alles verzeihen: das weiss jeder von uns, der Kinder erzogen hat. Aber alles begreifen heisst bescheiden sein.» Liszt, die determ. Gegner der Zweckstrafe, Zeitschrift 343. s következő lap. no
