Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
9 az állam feladatát a polgár egyforma külső szabadságának biztosítására szorítja. Az ethikának, a jognak, a nemzetgazdaságnak és a költészetnek közös kiindulópontját képező ezt a felfogást, mely a liberális jogállam kiépítésében érvényesült, a múlt század közepe felé az ellenkező eszmemenet váltotta fel a tudományban és az életben. Azt mondják, hogy nem az egyén akarata és belátása alkotja az államot és a társadalmat, hanem ez utóbbi szüli és neveli az egyént. Azelőtt az egyén glorificatiója, most nullificatiója minden törekvés közös czélpontja az ethikai, a társadalmi és a jogi élet terén. A felkelő nap felé vette útját a Hegel-féle jogbölcsészet, a történeti jogiskola, a szerves jogfejlődés tana, az újabb ethika, mely a társadalom czéljait tekinti az erkölcs kizárólagos forrásának, az újabb nemzetgazdaságtan és a sociologia.* A modern szépirodalom alkotásai ugyanezt a themát variálják : a társadalmi környezet döntő hatását az egyénre. Ennek az áramlatnak politikai megtestesülése a sodális állam, melyben korlátlan úr a törvény, és minden jogáról, sőt individualitásáról is lemond az egyén az államnak javára, mely ellenértékűi existenciáját biztosítja.** Az egyén önállóságának háttérbe szorítása, sőt teljes taga- dásbavétele nem maradhatott befolyás nélkül a büntetőjogi felelősség mérvére. Ha tényleg a társadalom az, mely az egyént jó és rossz tulajdonságaival együtt szüli, ha az egyes emberben nemzete, faja és társadalmi osztálya gondolkozik, érez és cselekszik : az egyén felelősségének, fictiója többé fenn nem tartható, és minden bűntett a társadalmi szervezet valamely hibájának szükségszerű folyománya. Más szóval: nincs más bűnös mint maga a társadalom. A felelősség kizárólag a művészt terheli, de ép ezért korlátlan hatalmat is kell neki adni, hogy hibás alkotásait kijavítsa, ha szükséges, megsemmisítse. Ha bűntettet * A fejlődéstörténeti összehasonlítást illetőleg lásd A. Merkel, Vergeltungsgedanke und Zweekidee im Strafrecht, 45. s köv. 1. ** «Es führt in den Consequenzen zum absoluten Despotismus des Gesetzes oder, wenn man will, zum Ideal des Socialstaates, in welchem der Einzelne sich aller seiner Rechte und seiner Individualität begeben hat, um dafür sein social bewilligtes Existenzpartikelchen zurückzunehmen.» Pfenninger, Grenzbestimmungen etc. 67. 1. 109
