Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
Tisztelt Teljes-ülés! A régi és az uj büntetőjog közötti ellentét jellemzésére felhozzák, hogy az egyik az igazságot, a másik a czélszerűséget tekinti a büntetés alapjának. «A büntetés igazságos, ha és a mennyiben szükséges és czélszerű» — úgymond Liszt (Lehrbuch 63. 1.) — s vele együtt a czélszerű büntetés hivei, az igazságnak, mint önálló követelménynek megvalósításáról lemondanak. Az ellenkező felfogást tehát a következő tétel fejezné ki: «'A büntetés szükséges és czélszerű, ha és amennyiben igazságos.» így akarja a strassburgi egyetem tudós tanára a kétféle iskola alapelvét kidomborítani,* és észre sem veszi, hogy az ellentét csak a szavak különböző elhelyezésében nyilvánul és lényegileg azonos a régiek és az újak jelszava. A büntetőjog mindig a szükségességet és czélszerűséget kívánta yiegvalósítani és igazsággá emelte azt, a minek általános érvenyesülése társadalmi szempontból szükségesnek vagy czélszerűnek mutatkozott. Ebben az értelemben nincs abstract igazság; a concret igazság pedig összevág az általánosan felismert szükségesség, illetőleg czélszerűséggel. A kik továbbá azzal vádolják a régi büntetőjogot, hogy kizárólag az eredményt veszi döntőnek («Durch den Erfolg wird der Werth der Handlung bestimmt». Liszt, Lehrb. 80. 1.), félreismerik azt, hogy az alanyi elem kiváló méltatásban részesül a hatályban levő büntetőtörvénykönyvekben, melyek a szándékosságot súlyosabban büntetik mint a gondatlanságot, és teljesen szakítva az absolut büntetési tételek rendszerével, a büntetésnek nemcsak mértékére, hanem nemére nézve sem korlátozván a bírót, alkalmat adnak neki arra, hogy a cselekmény alanyi * Dr. van Oalker, Vergeltungsidee und Zweckgedanke im System der Freiheitsstrafen, 12. L 103 1*
