Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
nyék között, ha minden támogatást, bárlionnét jöjjön is az, örömmel fogadjuk. Bár nem áll oly statisztikai anyag rendelkezésünkre, hogy számszerűen kimutathassam, hogy mennyire rúgnak azon összegek, melyek ily ügynökök által biztosításra kerülnek, mégis úgy hiszem, alig tévedek, ha azt állítom, hogy különösen az életbiztosításnál egy igen nagy kontingensét a biztosítottaknak épen ezen ügynökök teremtik elő és mégis mindezen segédszemélyek igénybevételétől elzárassanak a biztosítási vállalatok ? Különben a mondottak reá illenek az úgynevezett helyi ügynökökre is; ezekre nézve sem lehet a biztosítási intézmény vitális érdekeinek sérelme nélkül azon tág hatáskört fentar- tani, melyet a javaslat számukra kijelölt. Ezen ügynökök többnyire vagyontalan és óvadékadásra képtelen egyének, mégis a javaslat általános inkassánsoknak dekretálja őket. De nem helyeselhetők a javaslatnak a fő- vagy vezérügynökökre vonatkozó intézkedései sem. Különösen nem helyeselhető, hogy ezen ügynökök minden további megkülönböztetés nélkül biztosítási ajánlatok átvételére, kötvények kiállítására és mindazon jogcselekményekre vannak absolut módon felruházva, melyet a biztosítási ügylet rendszerint szükségessé tesz. Kétségtelenül előfordul, hogy a kárbiztosítási ügynökök különösen atűz- kárbiztosítási ágnál oly nagy hatáskörrel felruháztatnak és azért, ha a javaslat ezekre szorítkozott, csak egy gyakorta mutatkozó állapotot törvényesen általánosított volna. Ámde az életbiztosítási ágnál a főügynököt ily nagy hatáskörrel már csak azért sem lehet felruházni, mert itt nem csupán a főügynök tisztessége, megbízhatósága és az általa nyújtandó anyagi biztosíték, hanem annyi szakértelem, annyi körülményeknek az ismerete, annyi körültekintés forog szóban, hogy ezeket és ezeknek mérlegelését a biztosító — érdekeinek koczkáztatása nélkül — a főügynökre bízni nem akarja és nem is bizhatja. A meghatalmazási kör törvényes megállapításánál olynemű bifurkatiónak kellett volna tehát helyt adni, a mely szerint az életbiztosítási főügynöknek a hatáskör szűkebbre szabatnék, mint a kárbiztosítási főügynöké. A javaslat 26. és 27. §§-aiban foglalt intézkedések is aggályosak. A 26. § következően hangzik : 94 94
