Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
«На a biztosítási ügylet a biztosított által kitöltött ajánlat alapján köttetett meg és ez az ajánlat olyan valótlan feleletet tartalmaz, mely fontosságánál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehet, a biztosítási vállalat e körülmény miatt az ügylet érvényességét meg nem támadhatja, ha a biztosított bizonyítja, hogy a valótlan felelet az ajánlat kitöltésénél működött ügynöknek az ajánlatban foglalt homályos, vagy határozatlan kérdés értelmének magyarázata alapján adta.» Ámde a javaslat szerint jogában áll a biztosító társaságnak ajánlati blanquettáit megvizsgálni és oly blanquetták használatát, melyek a közönség megtévesztésére alkalmasak, megtiltani. Meg van tehát adva a mód arra, hogy csakis oly világos és határozott kérdések intéztessenek a félhez, melyek mellett az ügynök interpretationális művészete ki van zárva. Ha mármost a biztosítást igénylő fél az ily kérdésekre határozott választ adott, akkor ezen feleletet a jogbiztonság érdekében megbolygatni nem kívánatos. De a javaslat 27. §-ában foglalt azon intézkedés, mely szerint a biztosító az ügylet érvényességét meg nem támadhatja akkor, ha az ajánlat valótlan feleletet tartalmaz, oly tényről, vagy körülményről, melyről az ügynök közvetlen észlelet alapján meggyőződést szerzett, vagy szerezhetett volna és mely a biztosítás elvállalására fontosságánál fogva befolyással bírhat, szintén oly meszemenő kedvezményt biztosít a biztosítottnak a biztosító rovására, mely az utóbbira annyival is inkább sérelmes, mert az tárt ajtót képezhet a biztosított és az ügynök közötti összejátszásra. Ezen egész anyag szabályozásánál a törvényhozó csak két szempontból indulhat ki, vagy abból, hogy általánosságban kimondja, miszerint az ügynök a biztosító által írásbeli meghatalmazással látandó el, mely alkalmas módon a biztosítást igénylőnek bemutatandó és mely mérvadó lesz az ügynök jogkörének megismerésére. Ezen álláspontot fogadta el az osztrák regulativum. Vagy pedig a törvényhozó maga állapítja meg absolut módon az ügynöki hatáskört, ámde akkor ezt oly restriktiv módon kell tennie, hogy ez által az egész biztosítási ügy érzékeny károsításnak ki ne tétessék. Érzem, hogy ezen kritikai megjegyzések után rajtam volna a sor, hogy a nyert negativ eredménynyel szemben saját állás95 !)Г»
