Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
84 koznak a fuvarbiztosítás bizonyos nemével; én azonban inkább volnék hajlandó a fuvarbiztosítást — úgy mint azt a német javaslat teszi — egészen kivonni a törvény intézkedései alól, semhogy a lehetőséget megadjam arra, hogy egyes czégek esetleg in fraudem legis akár az élet-, akár a tüzbiztosítási üzemet folytassák. A fuvarbiztosításnál, különösen a folyam- és tengeri fuvarozási biztosításnál, a melyről itt szó van, mint a német javaslat indokai is kiemelik, többnyire üzletjártas kereskedők állanak egymással szemben, kik érdekeiket maguk is elegendően megóvni képesek, rendszerint itt csak rövid időig tartó veszélyviselések forognak fenn és a fuvarbiztosításnak erősen kifejlődött nemzetközi jellege is a kevéssé megszorított mozgási szabadságot követeli meg. De nem tudnék megbarátkozni azzal, hogy, a mint azt a német javaslattal szemben követelik és a mint erről a sweiczi törvény tárgyalásánál is szó volt, a viszon- biztosító vállalatok se legyenek a törvénynek alávetve. Igaz ugyan, hogy a viszonbiztositó társaságok, melyek alatt csak azok értendők, a melyik tisztán viszonbiztosítással foglalkoznak, egészen másnemű üzemmel bírnak, mint a direct működő társaságok. Az előbbiek soha sem jönnek érintkezésbe a biztosítottakkal, illetve a nagy közönséggel, ennélfogva az ügynökökre nem szorulnak és az ügyleteket egyenesen levelezés útján köthetik meg. Ez mind igaz; azonban azon szoros kapcsolatnál fogva, mely viszonbiztositó és a direkt dolgozó társaságok között létezik, könnyen megtörténhetnék, hogy az előbbieknek kivonása által az utóbbiak fölötti felügyelet és ellenőrzés is illusoriussá válnék, ugyanazért csak helyeselhető a törvényjavaslat álláspontja. A javaslat a biztosítási szövetkezeteknek szemmel láthatólag szélesebb alapokat akart teremteni és megkönnyítéseket nyújtani, azonban ezen terv kivitelében akadályokba ütközött. Azon körülménynél fogva, hogy a szövetkezet alapvagyona csak az időközönként belépő tagok üzletrésze által képződhetik, nagyobb mérvű készpénzbeli tőkét sajátképen csak kölcsön útján szerezhet be, de miután a javaslat a hitelezővel úgy a tőke kamatozása, mint viszaíizetése tekintetében nagyon mostohán bánik el, a biztosítási alap ezen az úton alig lesz előteremthető. Egy legfeljebb 4°/o-os kamatozás, mely a nyereségbeni részesedés esetén sem haladhatja meg a 6°/o-ot, a tőkének csak évek utáni 84
