Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)

Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]

46 szerinti számítási alap tekintetbe vételével olyan katastrofális dolgok történhessenek, mint Ausztriában és egyebütt. Ezen három alapvető elv bejelentésére a mostani törvény szerint minden vállalat kötelezve van. Mi volt ennek az eredménye ? Nincsen meghatározva, hogy milyen díjakat számítson és vegyen alapul a vállalat, milyen halandósági táblázatot vegyen alkal­mazásba és milyen kamatlábat. Ha ezen három alapelv a bíró­ságnál eddig bejelentve volt, akkor még abban az esetben is, ha a legnagyobb mathematikai prsecisitással ki lehetett mutatni, hogy ezen alapvető elvek alkalmazása mellett lehetetlen oly díjtartalékot alkotni és gyarapítani, hogy a vállalat kötelezettsé­geinek eleget tehessen, absolute semmit sem lehetett tenni. Ezen a bajon akar segíteni a javaslat. A javaslat most sem köti meg a vállalatot abban, hogy milyen netto díjakat számítson, sem­hogy milyen halandósági táblázatot vegyen alapul, miután igen sok nagyon szolid alapokon nyugvó halandósági táblázatok létez­nek. Azt sem köti ki, hogy milyen kamatlábat vegyen alapul. Azonban azt kiköti, hogy ezen számításoknak mindig az legyen az eredménye, hogy a díjtartalék minden körülmények között és okvetlenül elegendő legyen a kötelezettségek teljesítésére. Az állami biztosítási hivatalnak tehát a hatáskörébe tartozik ezen számításokat ellenőrizni és a mennyiben azt találja, hogy a bejelentett számítások alapján a szükségelt díjtartalékok meg nem alkothatok, akkor oly díjtartalékok alkotására kénysze­rítheti a vállalatot, a mely az ő számításának megfelel, vagyis az állami biztosítási hivatal a minimális életbiztosítási díjtarta­lék alkotására a vállalatokat kötelezheti. Hogy ez az eszme nem egészen szerencsétlen, bizonyság erre az, hogy ámbár eddig még törvénybe nem iktattatott, de az első magyar javaslat megjele­nése után, már az olasz javaslat magáévá tette az eszmét, és maga a svaiczi biztosítási hivatal egyik évi jelentésében azt mondja, hogy a törvény revisiója alkalmával ezen eszme meg­fontolás tárgyává teendő. De nem elegendő, hogy a díjtartalék megalkottassék és gyarapíttassék, hanem szükséges egyúttal arról is gondoskodni, hogy biztos értékekben helyeztessék el. Az elhe­lyezésnél irányadónak kell lenni, hogy maga a tőke és a kamat állandó és biztos és e mellett könnyen realisálható legyen. Azok az értékek, a melyekben a javaslat szerint a díjtartalékot elhe­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom