Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
47 lyezni kell, ezen kellékeknek megfelelnek és a javaslat épen azért nem tartotta czélszerünek a jelzálogkölcsönökbe és ingatlanokba való befektetés megengedhetőségét, mert ezeknél a könnyű realisálás nincsen biztosítva. Hogy pedig a díjtartalék eredeti rendeltetésétől el ne vonassák, ez okból rendeli a javaslat, hogy az állampénztárba helyeztessék el. Egy harmadik garantia a javaslat szerint a nyereségtartalék. A javaslat szerint a tiszta nyereség bizonyos %-a tartalékba jön. Volt szerencsém említeni, hogy a biztosítási alap felett a vállalat feltétlenül rendelkezik és kell is, hogy rendelkezzék, mert rendszerint az alapnak igen tekintélyes része egyrészt az előzetes kezdetleges kiadások fedezésére fordíttatik, másrészt pedig későbben olyan kiinlévőségekben fekszik, bogy azokat realisálni könnyen nem lehet. Gondoskodni kellett tehát arról is, hogy a díjtartalék esetleges kiegészítésére szükséges biztosítási alap mellett egy más alap is legyen és ez a nyereségtarta- lék, a mely a biztosítási alapot helyettesíti és substituálja. Az árfolyamtartalékról azért gondoskodik a javaslat, mert a vállalatoknak kötelességükben állván az állampénztárnál letett díjtartalékot abban az esetben, hogy ha az óv deczember 31-én azoknak árfolyama csökken, kiegészíteni, gondoskodni kellett arról, hogy milyen alapból történjék ez a kiegészítés, a melyre a javaslat részletes körülírása szerint ez a tartalék alkottatik. Fontos garantiát nyújt még a javaslatnak a fusióra vonatkozó rendelkezése. Sajnos tapasztalataink vannak a fusióra nézve a múltból; tudjuk, hogy ha valamely intézet beteg volt, akkor rendszerint egy másik beteg intézettel fusionált és akkor két beteg helyett volt egy beteg a biztosítottak érdekének rovására. A fusiót, a mennyiben reális alapon nyugszik, lehetőleg előmozdítani kell, ha azonban irreális alapon nyugszik, akkor minden körülmények között lehetetlenné kell tenni. Már most előfordul nem egyszer az az eset, hogy a biztosítási vállalat az üzemét nem folytatja és pedig azért nem, mert pl. az egész biztosítási tőkéje elveszett, semminemű tartaléka nincsen, de a díjtartalék teljes épségben meg van. Ha az ilyen vállalat felszámol, illetőleg csőd alá kerül, a biztosítottak érdekei érzékenyen fognak sértetni, holott ha ez a vállalat a díjtartalékot teljes épségben bírja 47
