Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
37 Ha az állami biztosítási hivatal azt látja, és illetőleg a felügyelet és ellenőrzés alkalmával megállapítja, hogy valamely biztosítási vállalat az itt részletezett rendelkezéseket vagy megsérti, vagy azoknak meg nem felel, az illető vállalatot az észlelt hiányoknak, illetve a törvény rendelkezéseinek pótlására és teljesítésére utasítja és ha ez a felhívás eredményre nem vezet, akkor részletes jelentés kapcsán és véleményes jelentés mellett az ügyet döntés végett a bírósághoz teszi át. Az állami biztosítási hivatal e szerint administrativ hatáskörrel bírjon. Már most milyen bíróság döntsön a hozzá utalt ügyekben ? Én a magam részéről teljesen megnyugodnám abban, hogy valamennyi ilyen biztosítási ügy concentrálva, első és utolsó fokban a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél intéztessék el; ha azonban ez Horvátországra való tekintettel keresztülvihető nem volna, akkor nézetem szerint erre a czélra külön bíróság volna alkotandó. Nem ugyan a szabadalmi tanács mintájára, hanem hasonlóságára, a mely bíróság részint jogászokból, részint biztosítási szakemberekből, részben pedig biztosítási matematikusokból volna alakítandó. De a megbírált javaslat hatásköri rendelkezése saját álláspontja szerint is, nézetem szerint, elhibázott. A javaslat 43. §-ában azt mondja, hogy az állami biztosítási hivatal bizonyos fenforgó fontos körülmények esetében a vállalatok üzemét megszüntetheti, ez ellen panasz van a közigazgatási bírósághoz. Én azt hiszem, hogyha valamely vállalatot az élők sorából kitöröltek, azt többé semminemű panasz, semminemű bíróság feléleszteni nem fogja. Ha valamely vállalat üzeme beszüntettetik, akkor annak hitelképessége meg van rendítve, a biztosító közönség bizalma megszűnik, az ilyen vállalat többé életképességgel egyáltalában nem bir. Ha tehát az állami biztosítási hivatal ilyen fontos hatáskörrel felruháztatik, akkor nézetem szerint döntsön végleg, határozata ellen semminemű jogorvoslatnak helye ne legyen. Ebben az esetben azonban az állami biztosítási hivatal szervezeténél fogva olyan tekintélylyel kell, hogy felruháztas- sék, hogy abban úgy a biztosítási vállalatok, mint a biztosító közönség megnyugodjanak. Természetesen, ha ebben a legfontosabb, legéletbevágóbb kérdésben jogorvoslatnak helye nincsen, a mellékes, kisebb kérdésekben szintén nem volna jogorvoslat37
