Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
ári biztosítottnak választása szerint vág}' visszavásárolni vagy tőkésíteni tartozik. Bizonyos aggályra adhat azonban okot azon intézkedés, hogy a visszavásárlási érték a teljes díjtartalék 8A-énél kevesebb az első években sem lehet. Nem helyeslem azt a megszorítást, hogy a nyereség-részesülés mellett kötött biztosításoknál a nyereséget legkésőbben öt év alatt ki kell a jogosultaknak szolgáltatni. A biztosítás eszméjének sokkal jobban felel meg ugyanis, ha a biztosítási időtartam végén jut nagyobb összeg a biztosítottnak vagy a kedvezményezettnek, és nem forog fenn kényszerítő ok arra, hogy e tekintetben korlátozzuk a felek szerződési szabadságát. Hiszen elméletileg tulajdonképen csakis a biztosítás lejártával lehetne nyereségről szó. Csakis akkor lehet megállapítani, hogy a biztosítás tisztán mennyibe került, hogy ennélfogva mennyit tesz a fél által fizetett és neki visszatérítendő felesleg. Minél hosz- szabb tehát a felosztási idő, annál jobban meg van közelítve a helyes elmélet. Az igaz, hogy a hosszú nyereményfelosztási tartam nagyobb koczkázattal jár, de hiszen az egész biztosítási üzlet koczkázaton alapszik, és abból a koczkázatot kiküszöbölni nem lehet. Az átmeneti intézkedések közül túlzottnak tartom azt a követelést, hogy a már működő biztosítótársaságok tartoznak alapszabályaikat a jelen törvény rendelkezései értelmében átalakítani. Gyakorlati haszna ennek alig van, mert hiszen a törvénynek imperativ intézkedései alapszabály ellenere is alkalmazandók, míg másrészt nagy teherrel járhat (főleg külföldi társaságoknál), hogy ennek megfelelni képesek legyenek. Kiemelve, méltatva és bírálva ezekben a tervezetnek főfontosságú intézkedéseit, az elmondottakból a következő eredményt vonom le. A tervezet komoly és tudományos értékkel biró mű, a melynek értékét az ellene felhozott és megtehető kifogások le nem rontják. Nagyon nehéz terrenum ez. A szabályozandó kérdések annyira szövevényesek, s az általuk érintett érdekek olyan mélyrehatók és ellentétesek, hogy nem létezik az a megoldás, a mely mindenkit egyaránt kielégíthetne. Az ellennéze25
