Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
Tárnái János: T. Teljes-ülés! Jelen második felszólalásom nem lehet oly hosszú, mint az első volt, azért az itt felhozott sok lényeges dologra lehetetlen kitérjeszkednem. Mindazonáltal némely dolgot leszek bátor álláspontom védelmére felhozni. Szerintem a kérdés nagyon fontos alkotmányjogi momentumot foglal magában: a hatáskör kérdését. A koronaügyész elvégre egy parlamenti kormánytól függő közeg; kérdés már most, hogy rendelkezhessék-e abban a stádiumban, midőn az ügy a végső fokon van, olykép, hogy a kérdéshez a Curia többé hozzá ne szólhasson. A Curiának első sorban kötelessége ügyelni saját hatáskörének szoros megtartására; de nemcsak a Curiának, hanem az egész polgárságnak kötelessége ügyelni egyszersmind arra, hogy a koronaügyész úgy értelmezi-e a maga hatáskörét, a mint azt a törvény intendálja ? Ezen kérdés megfejtése volt az én felszólalásom czélja. Én nem követtem taktikát. Nem tudom, miért ütközik meg a koronaügyész úr azon, hogy ellenfelünknek neveztem. Én, a ki büszke vagyok reá, hogy ily lovaggal állok szemben, azt hiszem, hogy helytelenül értelmezte a kifejezést, mely nem azt jelenti, hogy ellenségek vagyunk, hanem azt, hogy egy téren különböző nézetű emberek. Nem arról van itt szó, hogy várhatjuk-e, hogy a közérdek ellenére fog cselekedni a koronaügyész. Nem várhatjuk, uraim, de arra való a törvény, hogy ennek még a lehetőségét is megakadályozza. Ez az én álláspontom. Azért nem beszélek én egyes esetekről és azért nem keresem, hogy a koronaügyész a Tóth Gerő esetében helyesen cselekedett-e, vagy nem. Szerintem az nem ide tartozik. Alkotmányjogi természetű intézményeknek 64
