Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
az a fő czéljuk, hogy már a létezésük is lehetetlenné tegye a visszaéléseket; már pedig, ha a törvényt olyan értelemben vesz- szük, hogy a koronaügyész korlátlanul gyakorolhatja a vád visz- szavonás jogát azon a magas helyen, akkor nem tudom, hogy egy adandó miniszter vagy koronaügyész nem fog-e a törvény ellenére cselekedni. A mi törvényünk a vádrendszert rendezte be (Halljuk! Halljuk!) úgy az első fokon a törvényszéknél, mint a második fokon a táblánál, ellenben a Curiá ál nem rendezte így. Ha ezt nem sikerült bebizonyítanom, akkor az alapot nem tudtam bebizonyítani, akkor a dolognak alfája nem sikerült. De nem tágíthatok attól a szemponttól, hogy a vádrendszer szerint a vádlóval szemben áll a vádlott és ha a törvény azt mondja, hogy csak a koronaügyész jelenléte szükséges, akkor az nem vádló, mert nincsen vádlottja. A törvény különben sem ezt mondja, hanem csak azt, hogy koronaügyész nélkül nem lehet tárgyalni. Ehhez a princípiumhoz semmi kétség nem fér. Annak criteriumául, hogy a koronaügyész nem «fél», azt hoztam fel, hogy a vádrendszer egyik alapelve az, hogy a «felek» a bizonyítás kivételében közreműködnek. Mintája a rendszernek az angol eljárás, a hol a biró voltaképen közre sem működik a bizonyítékok előállításánál, hanem azokat a felek produkálják. Ott, a hol bizonyítást felvenni nem lehet, félről processuális értelemben, akármit mondjon is a törvény lapsusból egyik-másik helyen, beszélni nem lehet. Ezt, szerény nézetem szerint, a koronaügyész nem czáfolta meg. Nem érvelek én sem a Curiai praxisból, sem ő méltóságánák a Curia előtt elfoglalt álláspontjából, sőt a nevét sem hoztam volna szóba, ha nézeteivel az irodalomban nem találkoztam volna. Hammersberg Jenő : Egyetlen egy czikket sem írtam! Tárnái: Engedelmet kérek, Hammersberg neve alatt jelentek meg. Mondom tehát, még a nevét sem említettem volna fel, ha egy a magyar irodalomban felvetett kérdésben nem polemi- sált volna; de így kénytelen voltam, ha azon a magaslaton akartam maradni, a melyen ő méltósága állott czikkeiben, doc- triner lenni. 27 65