Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
19 mi törvényünkből akarja dedukálni az ő nézetének kifejtését. Nagyon helyes. Igen ám, de előadása végén még sem tartotta elegendőnek a mi törvényünkből való okoskodást és hogy feleljek az ő szép franczia citátumaira: on revient toujours a son premier amour: a külföldi törvényeket vette segédeszközül és az ottani álláspontokat vetette fel és ezeket akarta segédeszközkép a magyar koronaügyész állásának megállapítására felhasználni. Az én álláspontom az, hogy lelkiismeretesen, behatóan foglalkoztam a mi törvényünkkel, mielőtt állást foglaltam ebben a kérdésben, és bár már akkor is figyelmes voltam az ellennézetekre, mert volt tudomásom arról, hogy igen jeles és köztekintélynek elismert kriminális jogászaink vannak, a kik más nézetet vallanak, tehát már erre való figyelemmel is tanulmányoztam a kérdést, de nem tudtam a mi perrendtartásunkban olyan szabályt találni, a mely az ellenkezőre, vagyis arra mutatott volna, hogy a koronaügyész nem közvádló is egyúttal a Curia előtt. Erre nézve azok az argumentumok, hogy a közvádat csak az képviselheti, a kinek befolyása van a bizonyítékok előállítására, a ki a bizonyítási eljárásba befolyhat, erre nézve — talán az én gyengeségem — de a kettő között kapcsolatot nem tudtam feltalálni és nem tudom megérteni, hogy miért lenne a közvád képviseletéből az oda rendelt ügyész, azért, mert a felsőbb fórum bizonyítása eljárással nem foglalkozhatik, kizárva. E kettő között a logikai kapcsolatot nem tudtam felfedezni. Lelkiismeretesen mérlegeltem azt a kérdést, van-e nekem jogom lemondani arról a kötelességről, hogy a közvádat képviseljem a semmitő- szék előtt ? Rám nézve ez a döntő kérdés. Biztosítom t. barátomat, hogy nekem sokkal kényelmesebb lett volna egyéni szempontból az ő álláspontjára helyezkedni és megengedem azt is, hogy ő nekem sokkal szebb szerepet szánt a bűnvádi processus terén, mint a melyre én magamat jogosítottnak és kötelezettnek tudtam találni. De ha én azt látom, hogy az a bűnvádi perrendtartás és annak indokolása a koronaügyészt mindenütt mint perben álló felet pertraktálja, ha azt látom, hogy világosan kimondja a 28. §. indokolása azt, a hol az illetékességi összeütközésekről van szó, hogy ha járásbíróságok között felmerül, a törvényszékek, ha a törvényszékek között felmerül, a királyi tábla, ha a királyi táblák között felmerül, a királyi Curia dönt az ille2* 57
