Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Polner Ödön: A képviselőválasztások érvényessége feletti bíráskodás egynémely kérdéséről [181., 1901]
24 nika szempontjából biráljuk meg, könnyű belátni, hogy olyan tömeges, olyan szenvedélyes milieuben végbevitt actusnál, mint milyen a választás, a legformálisabb liquiditás szükséges és ezzel a technikai kénytelenséggel szemben bele kell nyugodnunk abba, hogy a névjegyzék formalismusa erősebb, mint az anyagi választási jog. Ez egy politikai czélszerűségi szempont, a melynek az árát meg kell adnunk. Végre is, a választási jog gyakorolhatása fontos dolog, de az ország békéje is valami. Persze, a kinek szemében fontosabb dolog nincs a világon, mint az, hogy az ember mindenekelőtt «válaszszon» — az azt fogja mondani, inkább pereat mundus, de a választói hatóságot ki kell vívni. Én megvallom, úgy érzem, hogy a jog terén akárhány fontosabb érdek is van, mint az egyes ember választási joga és mégis feláldozzuk akárhányszor a jog formalismusának. Tételes törvényünk azonban, és ez a fő, mindenesetre nem foglalja el az előadó úr álláspontját. Legalább azokból, miket itt első hallomásra meg tudtam ítélni, tételes támpontot nem bírtam e felfogás mellett felfedezni. A t. előadó úr egy tételből indul ki, a mely szerintem petitió principii. Szerinte meg kell különböztetni a mi törvényünk szerint is a választási jogot (vágj7 mint ő nevezi: hatóságot) a szavazásjogtól. Szerettem volna, ha szives lett volna kitanítani, mire alapítja tételesen e megkülönböztetést. Hiszen magában véve igen helyes gondolat, mely akárhányszor érvényesül a jog terén, hogy meg kell különböztetnem azt a kérdést: mit szabad tennem? attól: elérek-e és miféle jogi hatást az én cselekményemmel ? Pl. váltót szabad aláírni annak is, a kinek váltóképessége nincsen, az megtiltva nincs. De nincsen meg az a képessége, hogy cselekménye által a czélzott hatást előidézze. Vannak viszont olyan cselekmények is, melyeknek véghezvitele maga is meg van tiltva és melyeknek, ha véghez viszszük is, effectusa sincsen. Az pl. nincsen megengedve, hogy az ember tréfából a polgári tisztviselő előtt házasságot kössön, mert itt magához a cselekményhez bizonyos ethicai érdek fűződik, a melylyel a törvényhozó paczkázni nem enged. A megkülönböztetés tehát cselekvési jog és hatást előidéző képesség között, elismerem, elvontan létezik. De hogy ezt megteszi-e a mi választási törvényünk is? Hogy ott, a hol választói jogról beszél, csak a cselekmény véghezviteléhez való 24
