Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
8 kötelezettől nem lehet követelni. Ezen argumentum dönti meg a Goldschmidt-féle tant is, mert a «rendkivüliség» mindig individuális, sohasem typikus jellegű és így az összehasonlításra vagy összemérésre nem lehet alkalmas. Erre vonatkozólag helyesen jegyzi meg Exner, Puchtát idézve, a következőket: «Ein ausserordentlicher Mensch, der in seiner Vorsicht und Bedächtigkeit über die Linie aller tüchtigen und erfahrenen Leute seines Faches oder Berufes hinausgeht, ist ein «Original» vielleicht ein Pedant oder Narr, keinesfalls ein taugliches Mass für Andere». Az adott esetben tehát a biró a rendes családapa, illetve a kereskedelmi jogban a rendes kereskedő gondosságával mérve, határozza meg azt, hogy a kötelezett felelős-e vagy nem. Nyilvánvaló, hogy a felelősség és vétkesség fogalma még ezen eljárás mellett sem fedi egymást teljesen. Egy hanyag ember az adott esetben épen azért, mert intellectuális vagy morális tulajdonságai a törvény által követelt mértéken alul maradnak, akkor is felelős lesz, ha vétkes nem volt; viszont a rendes kereskedőnél előrelátóbb és élesebb eszü egyén, még ha vétkes is, nem lesz felelős akkor, ha ezen vétkesség a rendes kereskedő gondosságával összemérve nem állapítható meg. Már ebből is kitűnik, hogy az általános felelősségi elv szerint sem kapcsolatos szükségkép és mindig a felelősség az egyéni vétkességgel. Ha tehát a felelősséget a köteles gondosság amúgy sem individuális mértékétől elválasztva, azt oly esetekben, melyekben a forgalom érdeke megköveteli, teljesen objectiv alapokra fektetjük, úgy ezzel az általános jogi elvekkel nem helyezkedünk ellentétbe. Ezen irányzat felé tendál különben a modern jogfejlődés is, midőn a felelősség kérdését az egyéni vétkességtől mindinkább függetleníti. All ez első sorban a szerződésen kívüli kötelmekre (1874: XVIII. t.-cz.), de kifejezést nyer k. tvünk, más intézkedésében is, melylyel a felelősséget egész a vis major határáig kiterjeszti (437. §. közraktár). Mindezekkel azt akartam kimutatni, hogy k. tvünk 398. §-a korántsem római jogi antiquitas, hanem egy oly modern eszmének a megnyilatkozása, mely, mint sok más modern eszme már a római praetori jogban is kifejezésre jutott. Ezen eszmét Exner következőleg fejezi ki: «Gewisse Unternehmer haften schlechthin für die Unversehrtheit der ihrem Gewerbebetrieb anvertrau8
