Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]

9 ten Güter (und beziehungsweise Personen); nur dann sind sie ausnahmsweise ersatzfrei, wenn «höhere Gewalt» den Schaden verursacht hat». Ezen definitio szerint tehát a fuvarozó a tör­vény erejénél fogva biztosítónak tekintetik a casustól a vis ma­jorig terjedő események ellen. E fokozott felelősség indokát Exner a forgalom érdeken kívül főleg abban találja, hogy a fuvarozóval szerződő fél a fuva­rozóval szemben egyenlőtlen helyzetben van, mert eljárását kellő­képen nem ellenőrizheti. Az exculpatio ugyanis a fuvarozót ter­heli és az ő bizonyítékaival szemben a szerződő fél ellenbizonyí­tással már azért sem élhet, mert az árúnak még csak hollétéről sincs tudomása és így a fuvarozóval szemben, ki valószínűségi bizonyítással magát könnyen exculpálliatja, kedvezőtlen hely­zetbe jutna. Ha tehát ezek szerint a fuvarozó szigorúbb felelőssége, az Exner-féle tan szerint, még jelenlegi praxisunknál is fokozottabb mértékben viendő keresztül, ha a bírósági gyakorlat a vis major fogalmával operálva hathatósan megóvta a fuvarozóval szerződő közönség érdekét, ha ezen felelősség a vasúti fuvarozásnál meg­tartatott és ha végre a német polgári tvk. (701. §-a.) a korcs- máros felelősségét ugyanezen az alapon állapította meg, úgy joggal kérdhetjük, hogy mily szempontok vezették a törvény­hozót akkor, midőn az új német k. t.-ben e felelősséget megvál­toztatta, illetve a rendes jogi felelősség alapjára szállította le. A német törvény indokolása következőleg szól: «Der Stand­punkt, dass die Natur des Frachtgeschäftes eine derart ver­schärfte, den allgemeinen Eechtsgrundsätzen gegenüber als eine Ausnahme erscheinende Haftung nothwendig mache, ist schon in dem Gesetze, betreffend der privatrechtlichen Verhält­nisse der Binnenschiffahrt verlassen worden ...» Látjuk ebből, hogy Németországon az 1895-iki hajózási törvényben elfoglalt álláspontot a kereskedelmi törvény revisiójánál is érvényre kellett juttatni, de ezzel a mi törvényünk szempontjából még koránt­sem nyert megoldást azon kérdés, hogy a német hajózási tör­vény 58-ik §-át elfogadjuk-e vagy nem. Hiszen a római jogban a vis majorig terjedő felelősség épen a nautára nézve volt ki­mondva és a tengeri fuvarozási jog ma is ezen állásponton van. A két fél egyenlőtlen helyzete pedig, mely a vis majorig terjedő 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom