Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
21 speciális rendelkezéseket. A hajólegénység helyzete a munkásokéhoz hasonló, de a hajón uralkodó szigorúbb disciplina folytán személyes ügyekben is teljesen alá vannak vetve a kapitány parancsainak. A törvény legfontosabb és bennünket is leginkább érdeklő része a fuvarozási ügyletre vonatkozik. E tekintetben a k. t. általános szabályai alkalmazandók, a mennyiben a törvény ellenkezőleg nem intézkedik. Határozottan kizárja a törvény a k. t.- nek a fuvarozás megkezdésére és a fuvarozónak sérülés vagy elveszés miatti felelősségére vonatkozó intézkedéseit. Ezeket önállólag szabályozza és legfontosabb a törvény 58. §-a, mely. kimondja, «hogy a fuvarozó azon kárért felelős, mely az árú átvételétől kiszolgáltatásáig származott, hacsak nem tudja bebizonyítani, hogy az elveszés vagy sérülés oly körülmények által okoztatott, melyek a fuvarozó rendes gondosságával nem voltak elháríthatok». Ezen szabály alkalmazásában különösen kiemeli a törvény, hogy «a fuvarozó nem felelős, ha a kár a hajó, vagy tartozékainak oly sérüléséből, vagy hiányos állapotából származott, mely a rendes fuvarozó gondosságával nem volt felfedezhető». A kártérítés mérve itt is az áru értéke rendeltetési helyén. Drágaságokért, pénzért és értékpapírokért a fuvarozó csak bevallásesetén felelős. Volt alkalmam már fentebb is kifejteni azon indokokat, a melyek a vis major fentartása mellett szólnak; ezért tehát nézetem szerint, az idézett szakasz a fuvarozónak túlságos előnyt biztosít a vele szerződő közönség kárára. Azt hiszem, hogy a hajótulajdonos egészen jogosan felelőssé tehető minden kárért a vis major, hiányos begöngyölés és az áru minősége által okozott kár kivételével * és ezek alól legfeljebb akkor tehető kivétel, ha a hajó vagy tartozékainak rossz állapotáért a tulajdonost vagy meghatalmazottját vétkesség nem terheli. így contemplálta ezt az eredeti német törvényjavaslat is, melynek második bekezdése nem mint az általános szabálynak egyik különösen kiemelt esete, hanem mint az ez alól tett tételes kivétel szerepelt. Megjegyzem végül, hogy az 58. §. szövegezése sokkal prfficisebb, mint az új német k. t. ezt követő 419. §-a.** * L. idézett törvényjavaslat 104. §., és k. tvünk 398. §-át. ** L. jelen értekezés jegyzetét 5. 1. 21
