Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
31 végig vonul, a financiális érdekeknek előtérbe tolása, még pedig ezúttal oly ponton, a melyen a kártalanítási igény veleje eldől. A törvénynek bevallott intentiói szerint a kártalanítási összeg nem a tényleg okozott kár nagysága, a szenvedések belterjessége, hanem a szerint lesz megállapítandó, hogy a kártalanításokra szolgáló budgettétel az összeg megállapításának idejében mily képet mutat. Kinek kártalanítási ügye az év elején kerül kormánydöntés alá, a midőn a kártalanításra rendelt átalány- összeg még egész nagyságában meg van, az ex principio bizton számíthat teljes kártalanításra; de a kinek azonkívül, hogy esetleg éveken keresztül részesült akarata ellenére és vétke nélkül állami kényszerellátásban és szabad lakásban, még az a pechje is lesz, hogy az év végén dönt ügyében az igazságügyi minister, a midőn a kártalanítási általány már haldoklóban van, az kénytelen lesz megelégedni egy bagatell összeggel és vigaszául csak az a tudat szolgálhat, hogy része van benne, hogy az évi költség- vetés e rovatánál tulkiadás nem történt. Azt hiszem, kár volna bővebben igazolni, hogy azzal a törvényes rendelkezéssel, mely szerint a kártalanítás összegét kormányhatóság állapítja mega jogorvoslatnak minden kizárásával, az anyagi kártalanítás kérdésének eldöntése érdem szerint ugyanarra a hatóságra lett bízva. Mert az anyagi kártalanításra vonatkozó igénynek concrét elismerése csak a kártalanítási összeg megállapítása által nyer positiv tartalmat. A kártalanítási igény törvényszerinti föltételeinek legszabadelvűbb, legbőkezűbb fixi- rozása, az ezen igénynek a concrét esetekben a törvény parancsaihoz képest leendő megállapítása czéljából a legmesszemenőbb garanciáknak szervezése, az ország első bíróságának a kártalanítási igény megállapítására történt meghívása hiábavaló, értéknélküli formaságokká sülyednek, ha a nélkül, hogy a törvény a tetjes kár megtérítését rendelné el avagy egyáltalán kötelező szabályokat állítana fel, melyek szerint a kártérítési ösz- szeg nagysága megállapítandó, ezen összeg meghatározását kormányzati hatóságra bízza, a melynek egyetlen cinosurájául azt a parancsot állítja fel, hogy a vonatkozó budgetösszeget túllépni nem szabad. A büntető perrendtartás által választott megoldás ugyanaz, melyet az 1882. évi német birodalmi commissio tanácskozásai 159
