Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
за alkalmával az akkori birodalmi kanczellár hozott javaslatba, melynek elfogadására azonban a bizottság egyáltalán nem volt kapacitálható, akkor sem, midőn a kanczellár képviselője álláspontjának elfogadásától tette függővé a kártalanítási igény kérdésének törvényhozási szabályozását. És ugyanaz az eszme, a melylyel egy óriás, ki Európa térképét újra megfestette, mindvégig nem volt képes keresztülhatolni, minek következtében a Németbirodalomban a kártalanítási törvény ismételt kísérletezések daczára a múlt évtized végéig sem jöhetett létre, mert a törvényhozó testület állhatatosan vonakodott hozzájárulását adni, hogy a kártalanítási jog érvényesítése a jog útjáról közigazgatási térre tereitessék: ugyanaz az eszme, bár a magyar parlia- mentben nem óriás képviselte, diadalmasan bevonult a magyar törvények csarnokába, a nélkül, hogy ellene csak egyetlen észrevétel is történt volna. Igaz, a németek évtizedeken keresztül tanulmányozták, megvitatták a kérdés minden árnyalatát, nem utolsó sorban azt is, vájjon az ártatlanul bűnvádilag üldözötteknek állami kártalanítása kegyelmi avagy méltányossági tény vagy pedig abstract jogi alapokon construálható köteleztetésnek jellegével bir-e? A magyar kormányjavaslat elvből elvetette a doktrinair felfogásokat, az indokolás szerint nem érezte annak szükségét, hogy amaz elméleti vitakérdés fölött döntsön, vájjon az államnak jogi kötelességében áll-e a kártalanítás adása, vagy hogy ezt csak a méltányosság indokai igénylik? A kormány- javaslat egyetlen praegnans vezető gondolata az indokolásnak minden lapján újból és újból előrenyomul: az állami pénztár kíméletének érdeke. Lehetetlenség ezt a kiindulási alapot, ezt a vezérlő motívumot eléggé sajnálni. Mert egyoldalú érvényre emelése végső sorban a bírói és a közigazgatási hatalom gyakorlása között az elsőnek alárendeltsége mellett conflictusokat támaszt, midőn közigazgatási hatóságra bizza bírói határozat belső tartalmának megállapítását és megnyitja annak lehetőségét, hogy a Curia határozatával az állam ellenében megállapított kártalanítási igény a minisztériumnak tetszése szerint fog honoráltatni. Szegény Montesquieu, ki már másfél évszázaddal ezelőtt oly meggyőzően hirdetted az államhatalmak megoszlásának elveit, ha nagy szellemed ma tekint le Magyarországra, melyet cultu160
