Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
26 Dalis felmentésnek, és a tett elkövetésének helyén, valamint az ujrafelvételt kérelmezőknek és az elitéltnek utolsó lakhelyén falragaszokon is kihirdetendő. A kártalanítási igényt az ártatlanul letartóztatott, vizsgálati fogságba helyezett vagy elitéit a jogerős megszüntető határozat vagy felmentő ítélet kihirdetésének illetőleg kézbesítésének napjától számított hat hó alatt tartozik érvényesíteni az állam ellen, mely a kártalanítást adja (580. § első bekezdése, 581. §). Az ellen, hogy szemben a külföldi törvényhozások túlnyomó részével, a melyek a kártalanítási igény érvényesítésének időbeli határait egyáltalában nem fixirozzák, a büntető perrendtartás az általános elévülési időnél jóval rövidebb határidőt állapít meg, mely alatt a kártalanítási igényt annak elvesztésének terhe alatt be kell jelenteni, ez ellen, különös tekintettel arra, hogy a törvényben az államnak visszkereseti joga a kártalanítási összeg erejéig a kártalanításra okot szolgáltatott egyének ellen megállapíttatott, részemről kifogást annál kevésbbé tehetek, mert a hat hónapi záros határidőt ezen tudós egyesület körében már közel kilencz évvel ezelőtt bemutatott tervezetemben a magam részéről is volt szerencsém javaslatba hozni. Annál aggályosabb az 582. §-ban foglalt az a dispositio, mely szerint az ártatlanul bűnvádilag üldözöttnek elhalálozása esetében — eltekintve a halálbüntetésre történt elitéléstől, a melyre vonatkozólag alább lesz szó, — csak azok tarthatnak igényt állami kártalanításra, kik az arra eredetileg jogosulttól a törvény vagy a törvényes gyakorlat alapján tartást követelhettek volna. Semmi kétség benne, hogy ugyanilyen értelemben rendelkeznek az osztrák törvény és az 1894. évi német birodalmi javaslat is. a melynek e részben való rendelkezései lényegileg elfogadtattak az 1898. évi május 20-iki német birodalmi törvény által. Teljesen osztom a törvényjavaslat indokolásának azt az eszmemenetét is, mely szerint az állam kártalanítási kötelezettségének ily szűk körben való átháramlása legjobban felel meg az állampénztár érdekeinek. De tagadásba vonom, hogy az állam kártalanítási kötelezettségének ilyetén módon történt megszorított átörökítése bármily néven nevezendő kapcsolatban állana — a kormányjavaslat indokolásának szavai szerint — a kártalanítás benső jellegével. Mert ha kétségbevonhatatlan is, hogy a szóban forgó 154
