Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
25 dulási álláspontjának következtetéseit kell levonni, hogy egy bizonyos pénzalap kimerítettségére utal, a midőn egy esetleg valójában ártatlan, existenciájában tönkretett, jövője iránt kétségbeesett egyén könyörög az állam becsületbeli tartozásának, a dette de la justice-nek törlesztéséért: akkor a tekintélyek előtt tartozandó és készséggel lerovott minden nagy tiszteletem sem tartóztathat a legszentebb meggyőződésem szerint igaz kritika gyakorlásától. Tudom, hogy salus rei publicae est suprema lex, de a történelem megtanított arra is, hogy egyetlen jelszó alatt sem történt több visszaélés, mint a salus rei publicae hangoztatásával és hogy boldogtalan az a res publica, mely minden dogmái elébe helyezi, minden ideáljainak fölébe emeli a fiscalitási érdekek föltétien elsőbbségét. A kártalanítást megállapító határozat hírlapi közzétételében, az elitéit illetőségének, valamint lakóhelyének helyi hatóságánál kifüggesztésében nyilvánuló erkölcsi kártalanításra vonatkozólag csak az az észrevételem, hogy itt a törvény már tért engedett a bírósági discrétio gyakorlatának, a midőn a határozatnak a hivatalos lapban való közzététele obligative, más hírlapi kihirdetése pedig csak esetleg lett elrendelve és hogy a törvény azáltal, hogy a kártalanítási határozatnak csak az elitéit illetőségi valamint lakhelyének helyi hatóságánál leendő kifüggesztéséről rendelkezik, ezzel az erkölcsi elégtételadásnak ezen leghatályosabb, az illető egyént legközelebbről érdeklő, mert feddhetlenségének saját életkörében való visszaállítására legalkalmasabb módját előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság eseteire vonatkozólag kizárta a nélkül, hogy ennek indokát is adná. Csak tájékoztatóul szabadjon reáutalni, hogy a franczia törvény, mivel az állami kártalanítást az ártatlanság bizonyításához kötötte, nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi elégtétel- adást is sokkal szélesebb alapokon szervezhette, a minthogy szervezte is, mint a felmentés alakiságának hódoló magyar büntető perrendtartás és hogy a franczia jog szerint a revisionalis határozat, a melyből egy elitéltnek ártatlansága következik — minthogy ezen jogrendszer szerint a kártalanítási igény a perújítással kapcsolatosan dől el — a hivatalos közlönyben és a kártalanítást igénylőnek választása szerint még öt hírlapban való közzétételén kívül az alapperbeli elitéltetésnek, a revisions
