Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
20 az ujrafelvétel során az elitéit bűnösségének kétségtelen megállapítása mellett csak a bűntett tárgyi és alanyi ténválladékán kívül eső okokból következett be, a kártalanítás szempontjából nem jöhetnek figyelembe. Végül a norvég jury törvény és az osztrák 1892-iki törvény csak a teljes felmentés eseteire állapítják meg a kártalanítási igényt és nem — mint azt a büntető perrendtartás teszi — a részbeni, t. i. az alapítéleténél kisebb büntetésre történt elitéltetés esetére is. Annyi elvitatbatlan, hogy az 1894. évi német birodalmi novella javaslat a büntető perrendtartáshoz (413. §, b), melyre a kormányjavaslat indokai szintén hivatkoznak, az elszenvedi büntetés esetében igényelhető kártalanítás feltételeinek megállapítása tekintetében a jelen törvénynyel egyezően rendelkezett, habár azon oknál fogva, hogy a német javaslat csakis anyagi kártalanítást tervezett, a melynek köre az elszenvedi vagyonjogi kár megtéríttetésére szőri itatott, ezen javaslat szabadelviisége kisebb koczkázattal járt, mint a büntető perrendtartásé, a mely az ujrafelvétel utján felmentett vagy kisebb büntetésre ítélt, egyébként mindennek csak ártatlannak nem nevezhető egyén részére ünnepélyes erkölcsi elégtételadást és a méltatlan szenvedésekért megfelelő készpénzbeli kárpótlást is biztosít. De ettől eltekintve a büntető perrendtartást az 1894. évi német javaslatra történt támaszkodásánál ismét az a malheur érte, a mely a fama szerint az eklekticismustól irtózó magyar codificáló magas művészetet állandóan kisérni szokta és a mely a közel múlt időkben egy nagy reformtörvény javaslatának hivatalos alakba öltöztetése alkalmával újból, bár kétségtelenül nem utoljára önkénytelen szánalomra hangolta a jogászközönséget, a midőn t. i. a szóban forgó reformtörvény szolgai módon magába keb- lezte a német polgári törvénykönyvi javaslat Erste Lesungjának épen azon rendelkezéseit, melyeket utóbb — a mikor t. i. a magyar törvény már a Corpus Juris-ba iktatott bajtársai között foglalt helyet — a Zweite Lesung egyszerűen sutba dobott. A német birodalmi gyűlés ugyanis, mely a német jogászgyűléseknek az ártatlanul bünvádilag üldözötteknek kártalanítása kérdésében 1873 óta ismételten történt állásfoglalása után ezen kérdéssel másfél évtizeden keresztül foglalkozott, a mely a kérdés kiváló fontosságának méltatása után egy beterjesztett concrét ш
