Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
ál javaslat megvitatására már 1882-ben külön bizottságot küldött ki, melynek tagjai a tudomány és a bölcs tapasztalat kincseinek egész tárházával vonultak föl legeltérőbb álláspontjaik érvényesítésére, a német birodalmi gyűlés ily előzmények után kellőképen informálva az eldöntésre váró kérdés horderejéről, a gyakorlati életben képviselni hivatott szerepéről, óvakodott az 1894-iki javaslat rendelkezéseit azoknak törvénybe iktatása által honorálni és az 1898 május 20-án kihirdetett birodalmi törvényben a büntetés elszenvedése fejében biztosított állami kártalanítást az alapperben elitéit egyénnek bebizonyított ártatlanságától illetve annak bizonyításától tette függővé, hogy az alapperben elitéit egyén ellen alapos gyanú nem forog fenn. Már előbb, a XXXI. fejezet czímének tárgyalásánál volt szerencsém arra utalni, hogy a büntető perrendtartás legjobb meggyőződésem szerint túllőtt a czélon, a midőn a biinvádilag elitéltnek állami tekintélylyel, államhatalmi eszközökkel való kártalanítását nem annak ártatlanságától, hanem a büntetésnek a büntető törvények és a büntető perrendtartás tételes rendelkezései szempontjából indokolatlan megállapításától illetve jogtalan alkalmazásba vételétől tette függővé. Erősen hiszem, hogy az állam kártalanítási kötelezettségének erkölcsi alapja azon határok között mozog, a melyek a szónak eredeti mesterkéletlen értelmében vett ártatlan elitéltetés fogalmi területkörét megállapítják. Úgy érzem, mintha büntető perrendtartásunk szóban forgó álláspontját mérlegelve a szabadéivüség czégére alatt hazánkban mindennap elkövetett azon nagyszámú visszaélések egyikével állanék szemben, a melyek előbb-utóbb a liberalismus gyűfogalmának teljes discreditálására fognak vezetni, a midőn csillogó jelszavakkal ékesített zászlók alatt az erkölcsi alap teljes hiányában kitűnő felfogásokat vezetnek be a köztudatba. A ki valaha betekintést nyert a büntető per számtalan alakulatának a véletlen körülmények közreműködésétől semmiféle törvényes rendelkezések által nem függetleníthető esélyeibe, a ki tudja, hogy az eleven, a formalisticus igazságszolgáltatás békóitól ment közmeggyöződés mily élesen különböztet a bünvád alól történt felmentés különböző nemei között, az semmiképen nem nyugodhatik bele a felmentés tényének a vádlott ártatlanságára vonatkozó vélelemmel való azonosításába. 149
