Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
19 önfeljelentést vagy hamis beismerő vallomást tett; 2. a ki az alapperben tudva elhallgatta azokat a bizonyítékokat, a melyekre a bíróság az újra felvett eljárásban ítéletét alapította; 3. a ki a bűnösséget megállapító alsófoku ítélet, ellen nem élt perorvoslattal; a ki az alsó fokú bíróság ítéletében ellene megállapított szabadságvesztés büntetést az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt megkezdte (506. §, 2-ik bekezdés, 549. §, 1-ső bekezdés). Látni való, hogy a büntető perrendtartás oly bőkezűen, oly tág határok között állapította meg a büntető elitéltetésért igényelhető és a törvénynél fogva obligatorius állami kártalanítás positiv feltételeit, a mint ez egyetlen külföldi állam törvényhozásában sem történt. Eltekintve a svéd törvénytől, a mely azáltal, hogy a kártalanítás tárgyában a határozathozatalt a királyra bízza, a kártalanítási igény megállapítását is kegyelmi tény jellegévé avatja, ennélfogva a kártalanítási igény feltételeinek megállapítása körül kevesebb óvatosságra volt utalva, sem a norvég büntető perrendtartás, sem a dán és az osztrák törvény, a melyek mindannyian a kártalanítási igényt a felmentés tényére alapítják a nélkül, hogy a korábban elitéit ártatlanságának bizonyítását állítanák fel feltételül: ezen törvények egyike sem merte azt a tételt állítani, hogy a kártalanítási igény szempontjából az ujrafelvétel során bekövetkezett felmentés illetve kisebb büntetésre történt elitéltetés ténye már eo ipso az ártatlanságot állapítja meg; a franczia és a német törvény pedig expressis verbis a kártalanítás feltételéül kötik ki, hogy az ujrafelvételi eljárás az alapperben elitéltnek ártatlanságát hozta napfényre és hogy ennek alapján következett be légyen a felmentés. Annál érthetetlenebb, mint hivatkozhatnak a kormányjavaslat indokai a javaslatba hozott rendelkezések igazolására az állítólag épen úgy rendelkező svéd, dán, norvég és osztrák törvényekre. A különben is az igazságügyi kormány kijelentése szerint csak kísérleti jellegű svéd törvény nem ismeri az obligatorius kártalanítást, ennélfogva a kártalanításnak feltételeit a discrecionarius jog gyakorlata számára mennél tágabban kellett megállapítania; a dán törvény felmentés esetében csak akkor biztosít kártalanítást, ha a megbüntetés az elitéit részéről «nicht verschuldet war», ennélfogva azok az esetek, melyekben az elitéit elkövette a bűn- cselekményt, azért törvény szerint felelni is tartozott és felmentése 2* 147
