Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
Iß észrevétel nélkül szavazták meg a büntető perrendtartásnak most tárgyalt rendelkezéseit is, hány akadna, ki, bár a legszüzie- sebb ártatlanságban a vallató művészetben remekelő csendőr csalogató bársony kezei közé jutva, azokból — ha alkalom kínálkoznék — csak virtualiter képzelhető gyorsított léptekkel megszökni vagy szökési alkalom hiányában annyi beismerő vallomást, a mennyiből a tízszeres keresztrefeszíttetés büntetésére is kifutja, megtenni hajlandó nem volna? Egymagában véve sem a szökést vagy annak kísérletét a letartóztatásért igényelt kártalanítást kizáró körülményként minősíteni nem lehet a nélkül, hogy a hamis beismerés, a szökés vagy annak kísérletének indokai bírósági méltatás alá bocsáttatnának. Fokozza a törvény ezen rendelkezéseinek fogyatékosságát, hogy egyáltalában nem jutott kifejezésre még az a követelmény sem, hogy az előzetes letartóztatás elrendelése és a szökés vagy annak kísérlete illetve a hamis beösmerő vallomás között az ok és okozati kapcsolatnak kell fenforognia. A törvény szövegezése mellett egymagában az a tény, hogy a terhelt megszökött vagy megszökni kísérletet tett, hogy hamis beismerő vallomást tett, az előzetes letartóztatásért és a vizsgálati fogságért adandó kártalanításra vonatkozó igényét kizárja, tekintet nélkül arra, vájjon a letartóztatás a terheltnek szökése vagy szökési kísérlete illetve beismerése alapján avagy bármely más okból lett elrendelve ? A törvény ezen részébén mögötte áll mindazon törvény- hozásoknak, melyek rendelkezéseiket az ártatlanul szenvedt előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság állami kártalanítására is kiterjesztik. Még a norvég büntető perrendtartás 470. §-a is, melyre a jelen törvény indokai kifejezetten mintaképként hivatkoznak, csak akkor zárja ki a kártalanítási igényt, ha a letartóztatás és a terhelt beismerő vallomása illetve szökési kísérlete között a közvetlen causalis connexus fenforog. Ugyanez az 1886 márczius 12-iki svéd törvénynek az álláspontja, míg a dán 1888-ilá törvény általánosságban kizárva a kártalanításra vonatkozó igényt, ha a terhelt magatartásával okozta letartóztatását, a bíróságot felhatalmazza, hogy ha a körülmények azt igazolják, hogy a terhelt helytelen magatartását félelme, zavara vagy oly félreértés okozták, melyért öt felelőssé tenni nem lehet, hogy ezen esetben részére mérsékelt kártalanítást állapítson meg. De sza144
