Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
17 badelvübb a büntető perrendtartásnak az előzetes letartóztalás és a vizsgálati fogság kártalanításának kérdésében elfoglalt álláspontjánál még annak a németbirodalmi gyűlés kebeléből 1882-ben kiküldött bizottságnak a javaslata is, melyet épen úgy, mint a javaslat hátterét képező tanácskozmányok során felszínre jutott érveléseket, a büntető perrendtartás kormányjavaslatának indokai szinte szolgai módon értékesítettek. Mert ez a javaslat legtágabb tért nyit a szabad, megkötetlen birói cognitiónak a kártalanítási igény elismerése körül, módot nyűjt a kártalanítási igény megállapítására azokban az esetekben is, midőn a bűnvádi eljárás alapjául szolgáló cselekmény a törvénynél fogva nem volt büntethető—anémetbirodalmi büntető törvénykönyv köztudomás szerint a büntetőjogi beszámítást kizáró okokat is a Straf - ausschliessungsgründe között csoportosítja — és a kártalanítást csak akkor zárja ki szökés vagy szökési kísérlet, a tett nyomainak elsimítása, hamis vallomásra vagy szakértői véleményadásra való reábirás stb. eseteiben, ha a vizsgálati fogság terheltnek ezen cselekményei miatt lett elrendelve. A mily rigorositást tanúsít a büntető perrendtartás azon positiv és negativ irányban hatályosuló biztosítékoknak szervezése körül, melyeknek az a rendeltetése, hogy az ártatlanul szenvedett előzetes letaitóztatás és vizsgálati fogság esetében adandó állami kártalanítást csak a tett elkövetésében minden kétséget kizárólag ártatlan egyének és azok is csak abban az esetben igényelhessék, ha még a legtávolabbi támpont is hiányzik, a melyből arra lehetne következtetni, hogy ők magok szolgáltattak, ha nem is indító, de legalább is közreműködő okot a letartóztatás elrendelésére illetve fentartására, — ugyanoly gavallérosan állapítja meg ugyanez a törvény az ártatlanul elitéltek kártalanításának föltételeit. Hogy a kártalanítás nem csak szabadságvesztés, hanem pénzbüntetés eseteire is szerveztetett, arra már előadásom elején volt szerencsém reáutalni. Természetes, logikus következménye ez az állami kártalanítás kettős jellemének, mert az erkölcsi nyilvános rehabilitátió pénzbüntetésre történt elítéltetések eseteiben csakúgy van helyén, mind a szabadságvesztés nem mindig diffamáló büntetésnemének alkalmazása miatt. Szintúgy természetes, hogy ártatlanul szenvedett büntetésről csak akkor 145 2
