Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
15 záró okok olyképen soroltattak, hogy azok egyikének fenforgása a kártalanítási igényt ipso jure kizárja a nélkül, hogy a mérlegelő bírói cognitionak akárcsak a legkisebb tér engedtetett vo'na. Az 577. §-ban sorolt kizáró okok általános háttere és indoka, hogy a ki szándékos cselekményével maga szolgáltatott okot a letartóztatására vagy vizsgálati fogságba helyezésére, az kártalanítást nem igényelhet Ily általánosságba» kifejezve — a mint azzal az 1888 április 5-iki dán törvényben (2. §) találkozunk ezen szabály ellen nem lehet kifogást tenni, mert akkor annak a körülménynek a concrét esetekben való megállapítása, vájjon fenforgott-e a terhelt részéről oly szándékos magatartás, mely letartóztatásának közvetlen okául szolgált, az eljáró bíróságra tartozván, alkalom nyílik a méltányosság igényeinek a szoros jog mellett való érvényesítésére. Nem így járt el a büntető perrendtartás, a mely a kártalanítási igényt kizáró szándékos cselekményeket taxatíve felsorolva a nélkül, hogy a bíróság döntésére bízná a concrét viszonyok mérlegelése mellett valamely in thesi kizáró oknak fenforgása daczára a kártalanítási igénynek elismerését, ezzel a kártalanítási igény tárgyában eljáró bíróságot pusztán technikai tevékenységre, az eseteknek a törvény holt betűi alá subsumálására szorította. Annál veszedelmesebb szűkkeblű modus procedendi ez, mert a kártalanítási igényt kizáró okok oly módon lettek szervezve, hogy érvényesítésük által a szó legeredetibb értelmében vett ártatlan egyénnek kártalanítása is megtagadható. Szédítően magas culturalis állapotaink mellett, a melyek lehetségessé teszik, hogy a mócsai kínzások hősei hosszú időn keresztül zavartalanul pihenhettek véres babérjaikon, a melyek a csendőri fogdijak intézményének eltűrése által egy Cooper tollára méltó modern Indián vadászatok hatósági rendezését egyenesen kihívják: ami viszonyaink mellett a hamis beismerő vallomás ép oly kevéssé képezhet általános hatályú prasjudiciumot a terhelt bűnössége mellett, mind a szökés vagy a szökési kísérlet. Elvégre az ártatlanságának tudatában levő egyéntől legkevésbbé követelheti meg a törvényhozás, hogy nyugodtan piszkáltassa körmeit izzó vasakkal, csiklandoztassa meg talpát égő spiritusszal, és valóban kiváncsi vagyok, vájjon azon törvényhozók közül, kik a legnagyobb lelki nyugalommal, egy lehelletnyi 143
