Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
5 1862. október 27-iki törvény kiegészítéséül és annak recipiálá- sával az 1867. deczember 21-iki alaptörvény 8. §-ában állították fel azt a tételt, mely szerint «minden törvényellenesen elrendelt vagy meghosszabbított letartóztatás az államot a sértettnek kártalanítására kötelezi», akkor az államhatalmi intézkedés folytán jogállásában sértett egyén állami kártalanításra vonatkozó igényének materialis jogi jellege nyert félreismerhetetlen megállapítást. A szóban forgó kártalanítási kötelezettségnek az egyén materiális jogainak álláspontjából általánosságban való élni megállapítása messzeható következményekkel jár a kártalanításhoz való jog tartalmának és terjedelmének meghatározása körül. Természetes, hogy a mely államnak törvényhozása a kérdésnek szentelt specialis törvény alkotása által általános érvényű tételes norma erejére emelte az állam közvetlen kártalanítási kötelezettségét, hol ártatlanul elszenvedett letartóztatás, illetve vizsgálati fogság és ártatlan elitéltetés eseteire vonatkozólag (1886. márczius 12-iki svéd, 1888. április 5-iki dán törvények), hol csupán a büntető elitéltetésnek eseteiben (1892. márczius 16-iki osztrák és 1898. május 20-iki német törvény): ott a törvény keretei a szabályozás tárgyát képező kérdés egész anyagát felölelhetik és az ártatlanul bűnvádilag üldözött egyénnek kártalanításhoz való jogát általánosságban állapíthatja meg tekintet nélkül az eljárt hatóságokra, különösen pedig arra az állam kártalanítási kötelezettségének, az egyén kártalanításhoz való jogának szempontjából valóban teljesen irreleváns, esetleges ténykörülményre, vájjon a kártalanítás alapjául szolgáló közhatósági intézkedés mely hatóságtól származott ? — Ezen mozzanat kiváló fontossággal bir a magyar jogéletben. Azon az abnormis sajnálatos helyzeten, hogy az érdemleges, az Ítélő büntető jogszolgáltatás tekintélyes része a közigazgatási hatóságok által gyakoroltatik, a büntető perrendtartás — sajnos — nem változtatott és így a jövőben is fenn fog forogni annak lehetősége, hogy a rendőri hatóságok ártatlan embert 90 napi elzárásra ítélhetnek. Ezzel az esbetőséggél szemben pedig az egyén kártalanításhoz való jogának szempontjából éjipen oly védtelen, minden- oltalom hiján lesz a jövőben is, a mint eddig volt. Mert a büntető perrendtartás XXXI. fejezete tagadhatatlan 133
