Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
10 felelősséget indokolttá teszi, a hajózási fuvarozónál épúgy meg van, mint minden nagyobb szállítási vállalatnál. A német Denkschrift intézkedésének motiválására még a következő kijelentést is tartalmazza: «Die weitergehende Vorschrift des Art. 395 des Handelsgesetzbuches führt zu dem Ergebnisse, dass der Frachtführer eine Gewährpflicht für gewisse Betriebsgefahren zu tragen hat und es lässt sich nicht anerkennen, dass der Gewerbebetrieb des Frachtführers seiner Natur nach hierzu in höherem Grade Veranlassung bietet als manche andere Betriebe, bezüglich deren das geltende Becht es bei den allgemeinen Grundsätzen über die Haftung aus Verträgen bewenden laesst». Ezen érvet sem fogadhatom el azért, mert az Exner-féle tan kellőleg indokolja a fuvarozó felelősségének szigorítását és mert, nézetem szerint, a nagyobb risico viselése a fuvarozási díj emelésében úgy is kifejezésre jut, mai fuvarozásunk pedig a vis majorig terjedő felelősség tudatában állapította meg szállítási díjtételeit. Ha tehát törvényünket (398. §.) az új német k. t. (429. §.) és az 1882. évi olasz törvény szerint (400. §.) módosítjuk, úgy erre, szerény nézetem szerint, a német Denkschrift indokainál nyomosabb érvekre kell hivatkozni. Ilyen első sorban az, hogy a német törvény a fuvarozó felelősségét elveszés és szállítási idő elmulasztása esetében egyenlősíti ; igaz, hogy ezen egyenlősítés az utóbbi felelősség szigorítása által is elérhető lett volna. A másik sokkal fontosabb indokot, mely a német törvény mellett szól, a kövétkező körülményben találom. K. tvünk (398. §.) a felelősséget dispositive állapítja meg, vagyis szabályozása, mely nagyobb szállítási vállalatokat tart szem előtt, csak akkor alkalmazható, ha a felek a felelősség kérdésében szerződésileg nem intézkedtek. Már pedig természetszerű tény az, hogy épen az ily vállalatok a fuvarozást rendszerint az üzletszabályzatra, hivatkozó fuvarlevél kiállítása mellett, tehát oly Írásbeli szerződéssel vállalják el, mely a felelősség kérdésében intézkedést tartalmaz. Ezen vállalatok tehát szerződésileg ktvünk szigorú rendelkezését korlátolhatják, sőt kizárhatják. A kisebb fuvarozók azonban (pl. hordárok, kocsisok), a kikre nézve a törvényben contemplált nagyobb felelősség tán nem is indokolt, épen a fuvarozás alkalomszerű voltánál és kisebb jelentőségénél fogva 10
