Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
34 biztosítani, hogy alapelvül fogadta el, miszerint kiki csak vele egyenlő állapotuaktól (pair) nyerhet ítéletet, hűbéres saját hűbéres társaitól, városi polgár csak polgároktól stb. De ismerte ezenkívül még a perben álló fél «garant»-jait is, kik vádlott ártatlanságát bizonyították, a perben vele esküdtek és mindenkép segítették. A «coni,remand» jogánál fogva alperes három ízben követelhetett halasztást, hogy adandó feleletét megfontolja. Az «exoine» feljogosította, hogy akadályoztatása esetén ne jelenjék meg az idéző biró előtt. Ismerte továbbá a franczia eljárás az exceptiókat, a patvarhitet, az appellatiót. Ezek közül a pair-biráskodás a hűbéri bíráskodással együtt veszett el, a felebbvitel pedig nem volt egyéb mint a bíráskodást megtagadó biró elleni panasz. Mikor pedig a peres eljárásba az írásbeliség behozatott, vádlott védelme nem annyira törvényileg elismert módokon, mint inkább az ügyvédek fondorkodásán és az ellenfélnek kijátszásán vagy kifárasztásán nyugodott. De még ez is meg volt nehezítve a titkos eljárás által, a tortura behozatala pedig a védelmi jognak leghatározottabb tagadása volt. A magyar felfogásban a védelem joga sokkal inkább érvényre jut, mint a francziában. A mi bírói szervezetünk, abéke- birák intézménye, a «compositio» peregyesség kiterjedtsége már magában is nevezetes előnyöket biztosítottak a védelemnek, az eskütársak, persegítők, a fidejussor,1 a perbeni képviselet, mely nálunk sokkal természetesebb és tágabb keretekben volt megengedve,1 2 mind a védelem jogának teljes elismerése mellett vallanak. Legnevezetesebb azonban az arany bulla 2. czikkében kifejezésre jutott azon elv, mely a nemesi szabadság sarkalatos tétele gyanánt ismeretes, mely szerint a nemest elfogni és megrontani, mielőtt megidézve és a törvény rendje szerint elmarasztalva lett volna, még a királynak sem áll jogában. Ezen, értékében alig túlbecsülhető jogi elv uralkodhatik egész peres eljárásunkon. Újabb kifejezésre jutott az 1486 : 46. t.-czikkben Verbőczy Hármas könyvében. (I. 9.) Ebből erednek az 1464. törvényben szabályozott prorogatiók, az 1498 : 27. által elismert 1 Büntetőjogi kezesség 1. Jogtörténelmem 277., 289. Anjou-kori Okm. I. 588., 590. 2 Jogtörténelmem. 315. 82
