Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
35 nsalvus conductus», az ügyvéd visszahívás, benntiltás, repulsio, -•az ellenállás, a büntetés elől való bujdosás (1486 : 47. 56.) stb. Ezek mind fennen bizonyítják, hogy a magyar felfogás a védelem jogát sokkal nagyobb mérvben ismerte el, mint a franczia. Az Ítélet a jogi viszálkodásnak eldöntése a biró által azon bizonyosság alapján, melyet magának a megítélendő ügy igazsága felől szerzett. Az igazság a tényekben van, s a bírónak tiszte azt felismerni. Természetes, hogy a felismerés függ a bizonyításnak azon részétől, melyet egy népnek peres eljárása elfogad, átalában pedig azon több-kevesebb hatalomtól, melyet a perjog a per folyása fölött a bírónak megenged. E tekintetekben pedig magyar és franczia felfogás közt nagy a különbség. A franczia biró ura volt a pernek. Ha az informatio után a feleket kikérdezte, a vallomásokat ismét felolvasta, a szembesítést megtette, a tényeket enquéte utján megállapította, a felek ■előterjesztését meghallgatta, a tortúrát is alkalmazta, végül sorra kerül az ítélet. Ekkor kezdődött még csak a legnehezebb munka. Szigorúan megvizsgálni minden periratot, annak jellemét, értékét, összefoglalni a bizonyítékokat, a gyanujeleket, és terhelő körülményeket, számszerűleg formulázni mennyiségüket, minőségüket, egybevetni alperes védekezését, s miután mindez a legnagyobb rigorozitással megtörtént, alkalmazni a szabályokat, melyeket a törvény parancsol. A magyar bírónak más volt a helyzete. Távol attól, hogy ura lett volna a pernek, működése még mindig megtartotta azon őseredeti jellemző vonásait, hogy a perben álló felek maguk jogosultak egyedül a köztük fenforgó ügy felett intézkedni, a biró pedig csak nagyobb tekintélyű békéltető, ki a maga hatalmával csak segíti az ügy eldöntését, s a per állapota szerint kitűzi azon feltételt, (perdöntő bizonyítás) melyet egyik vagy másik fél teljesítsen, hogy a biró a maga hatalmát az illető javára mérlegbe vesse. Ez az oka, hogy jogi műnyelvünk a «judicare» kifejezés alatt nem értette a vitás jognak bírói tekintélylyel való megállapítását, vagyis a jognak kimondását, hanem a bírói határozatokat átalában, tehát a közbeszóló végzést is. (Fejér Cod. X. V. 349.) A «res judicata» is a magyar jogban úgy értendő, hogy peregyez- jségnek még a bírói ítélet után is helye van (Károlyi Okmánytár 3* 83
