Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
25 juthat egymással, mi nagyfontosságú a peres eljárás természetére nézve.1 Bízható ez a felek szabad működésére, a mint ez eleinte mindenütt uralkodó is volt, de iassankint kifejlődött az ellentétes rendszer is, mely a feleket a bíró hatalmának rendelte alá. Ha pedig a bíró ura a pernek, akkor fel is kell őt jogosítani, hogy mindent előteremtsen, a mit az ügy eldöntésére szükségesnek lát. így fejlődött ki egymástól eltérő irányban a tárgyalási vagy vádlási (accusatorius) és a nyomozó (inquisi- torius) rendszer. A mélyreható különbséget e két rendszer közt itt nem akarom fejtegetni, csak egyszerűen megállapítom, hogy a franczia felfogás a nyomozó rendszert, a magyar felfogás ellenben a tárgyalási rendszert fogadta el. A franczia eljárás a kánonjogiból, ez pedig a római perjogból merített, de a későbbi római jogból. Mert a római legis actiókat, méltán mondják «organizált önsegély»-nek, melyben nem a bírónak, hanem a feleknek jut a döntő szerep, az «ordo judiciorum» idejében pedig bár az önsegély külső formái eltűntek, de az eljárás megtartotta tiszta magánjogi jellegét és csak az ordo judiciorum után lép fel a hivatalnok bíró.'1 2 * A kánoni eljárás a tekintély elvéből indult ki s minden perbeli működést abstract formáknak törekedett teljesen alá" vetni. Eleinte elfogadta ugyan a tárgyalási rendszert, de utóbb bizalmatlanná lett úgy a tudás, mint a cselekvés szabadsága iránt, formát formára halmozott, melyek szigorúan megszabták, mit tegyen a bíró, mit tegyenek a felek, mert csak így vélte elejét vehetni a káros önkénynek.8 Az eretnekség üldözése miatt mégis kénytelen volt a bírónak mindig több és több hatalmat adni, utóbb pedig a per urává tenni őt. Az írásbeli eljárás recipiálásával a franczia eljárásba ez is mind bejutott, s a bírói hatalomnak kiáltó visszaéléseit idézte elő,4 a bíró bármikor megállíthatta a per folyását (remises de 1 Carrara. A bűnt. jogt. programmja. II. 305. — Endemann. Das - deutsche Civilprocessrecht. 343., 567. 1. 2 Puchta. Kursus der Institutionen. II. 182. §. 8 Endemann i. m. 348. 1. Beweislehre. 7. §. 4 L. Tanon. Bevue 1885. 313., 42S. 1. 73
