Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
22 Mikor pedig a bírói Ítéletnek magasabb fórum elé felebbezhető- sége általánosan elterjedt, akkor már az írásbeliség nélkülözhetetlenné vált, mert szóbeli úton eldöntött pert felebbezni nem lehetett. Az írásbeliség tehát, mely eleinte nem volt kötelező, hanem az érdekelteknek tetszésétől függött, a XIV. század folyamán olyan általános uralomra jutott, hogy az azzal való visszaélések miatt panaszt panaszra halmoznak az egykorúak. így volt ez még a Cháteletnél is, pedig ez volt Francziaországnak legjobban szervezett mintabírósága. Nálunk Magyarországon Verbőczy idejéig még a peres eljárás megtartotta szóbeli jellegét. Nem mintha nálunk peres iratok használatban nem lettek volna. De az írásbeliség nem abban áll, hogy a per lefolyása közben semmit se írjanak, mert még az igazi szóbeliség mellett is történnek írásbeli feljegyzések a szóbeliség elvének minden kára nélkül. Az sem határozó, hogy milyen sokat írnak, hanem az a döntő, mi módon bánnak el az: Írásbeli feljegyzéssel. A peres eljárás akkor írásbeli, ha, a bíró egyedül írott akták alapján dönti el a pert, holott a szóbeliségnél a bíró egyedül csak az ügy érdemeivel foglalkozik, nem tulajdonítván döntő fontosságot annak, hogy a felek előadása, minő külső alakban, nevezetesen pedig szóval történik-e vagy írásban. Ilyen szempontból bírálva a magyar peres eljárást, azt, szóbelinek kell mondanunk, habár törvények és okmányok egyaránt hirdetik, hogy eljárásunk nemcsak a perbeli feljegyzéseket kívánta meg, hanem az okmányoknak bizonyító erejét teljes mértékben el is ismerte. De ezen okmányok és írásbeli feljegyzések perbeni jelentőségét számtalan okmány az igazmondás keresetlen egyszerűségével beszéli el: «miután az emberi elmét a feledékenység köde szokta elborítani, nehogy az, mi az időben történik, az idővel el is tűnjék, szokás az eseményeket az írás rendjével megerősíteni«. Ezen egyszerű szavak mondják el a magyar felfogás lényegét az írásbeliség felől, melyet e felfogás méltányol ugyan, de annak olyan fontosságot nem tulajdonított, hogy annak az ügy érdemét alárendelte volna. A titkos eljárás az egyházi bíráskodás terén merül fel elő- * * 1464 : 20.; 1486: 71.; 1492: 78. stb. 70
