Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
16 bírákat ismer, s ilyen kettő volt a megyei biróiszék és az esetről- esetre szabadon választott bírák vagy békéltetők (arbitri, mediatores, boni viri). , A megyei bírákat a nemes maga választotta saját nemes társai közül, a nádori itélőszékek (generale judicium) bírói ülnökei is megyebeli nemesek voltak (s bár a főispán, mint a franczia seigneur, helyettest tartott, de az aranybulla 5-ik czikke biztosította a nemest, hogy a főispánnak udvarbirája és helyettese a nemes fölött ne bíráskodjék, csak a vár népei felett, s midőn az udvarbiróságból később az alispánság fejlődött ki, mely a maga hatóságát már a nemes fölött is gyakorolta, az 1290:4. czikk- ben megígéri a király, hogy nem fogja tűrni, hogy a főispán e tisztségre nem nemest alkalmazzon. E megyei bíróságot az 1290:16. és 17. t.-cz. rendelésénél fogva a nádor se mellőzheti, ha a megye területén bírói széket tart.) A megyei bíróságban egy olyan szabad institutiót birt Magyarország, milyent Francziaországban hiába keresünk, mert a hűbéri kúriák és a megyegyűlés közt átláthatlan űr tátong. A franczia hűbérurnak, vagy baillinak a kúriába gyülekezettek egyszerű berendeltjei. A vazallok tartoztak hübéruruknak szolgálni «in curte aut in campo», a kuriatartás tehát ép olyan szegődött szolgálat, mint a fegyveres szolgálat. A megyegvülés és az ottani bíráskodás ellenben a nemes közönségnek gyülekezete, közügyeknek intézése és. a megyei nemesi jogok és az önkormányzat gyakorlása végett. E kettő közt az ellentét kiegyenlíthetlen. A választott bírák intézménye, mely nálunk ősrégi idők óta megvolt s a XIV. századot is messze túlérte, Francziaországban lehetetlen lett volna. Ott minden vazall tartozott hübérura előtt perlekedni, mert ez a hűbérurnak joga. A hübérur ellenben nem ismer el bírót maga fölött, mert ő fegyverrel érvényesíti a maga jogait (guerre privée, guerroyer). De nálunk a szabad feleknek ősi joguk, hogy maguk válaszszák békéltetőiket, s ez a módja a peres ügyek elintézésének annyira vérébe megy a nemzetnek, hogy a királyi és más rendes bírák eleinte maguk se egyebek mint békéltetők, utóbb is és a XIV. század letünte után is (1351:9., 10.; 1386:5., 55.; 1492 : 68., 64.; 1498 : 27.) a rendes biró csak akkor jár el, ha a békéltetés nem sikerül, ő pedig a békülést nem akadályozhatja (1351 : 24.). Békü64
