Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Kosutány Ignácz: Jogtörténelmi tanulmány Verbőczy azon állítása fölött, hogy a régi magyar perej-eljárás galliai eredetű [164., 1899]
Verbőczy Hármas könyvének II. rész 6. czímében a következőket írja: «Mindazáltal úgy mondják, hogy azon peres eljárást és gyakorlatot, melyet a pereskedés megkezdésében, folytatásában, tárgyalásában és eldöntésében zsinórmérték gyanánt használunk, ugyanazon Károly úrnak, elébb említett Lajos király atyjának, uralkodása alatt Gallia határairól hozták be ezen országba. Ezen eljárást a mai napig (az országos törvények csupán némi változtatásokat tettek rajta) sértetlenül mindig megtartottuk, s meg is kell azt tartani a jövőre is mindenkor.» Yerbőczy ezen most idézett szavaiban maga se állít határozottan, csak annyit mond : «úgy mondják». Ez a bizonytalan elbeszélés mégis hitelre talált a későbbi kor nem egy jogtudósánál, s még mai nap is eldöntetlen kérdés, igáz-e, hogy régi magyar perjogunk franczia eredetű vagy nem? A Quadripartitum szerkesztői, midőn munkájuk I. rész 35. czímében Verbőczynek ezen helyét feldolgozták, a fent idézett állítást hallgatással mellőzik ugyan, de Kithonich az ő Directio Methodicá-jábsin nemcsak felvette, hanem a bizonytalan beszédet való igazság gyanánt fogadva,* még okát is adja annak, mért vették át a magyarok a Galliabeli népek pörfolyását a következőkben: «Mely pörfolyás a magyarokra nézve azért is illik leginkább, hogy amiképen ők is eleitől fogva vitézlők és hadakozók voltának, és a pörfolyást is attól a hadakozásban és vitézlő állapotban telhetetlen nemzettől vötték, úgy nagyobb részére a törvénynek folyásiban is mintegy vitézlő állapotot akartak követni, hogy nem különben a törvény dolgában is, mint szinte a hadakban vitézlő állapotot tanulnának». * Cap. 1. <pi. 9. 51
