Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
16 zatosságban találunk törvényeket az erőszakosan foglalók (például 1543 : III., 1638 : XXVII., 1647 : LXVI. és CXLYIII. t.-cz., 1802 : XXII. t.-cz.), a tizedek beszedői (1574 : XXIII. t.-cz.), a tisztviselők (1486 : XXXIII., Í559 : VI. t.-cz.) okozta károkról, a tizedjogot megsértőkről (1536 : XXXVIII. és XXXIX. t.-cz.), azokról, a kik az elfogott gonosztevőket megszökni engedik (1492:LXXX., 1715 : XLVIII. t.-cz.), az örökösöket megkárosító özvegyről (1618 :LXI„ 1622 : LXVIL, 1647 : CV., 1655: XXV. t.-cz.), az osztatlan testvérek közti károkról (1655:LIV. t.-cz.), a végrehajtásokat akadályozók és a bírói határozatoknak ellenmondók kártérítési kötelezettségéről (1681: XXXI., 1723: XXXIII. t.-cz., 1729 : XXXIV. t.-cz.), a marhák elhajtói (1729 : XLII. t.-cz.), a vadászok és madarászok (1802 : XXIV. t.-cz), a futóhomok ellen erdősítéseket nem kimélők (1807 : XX. t.-cz.) okozta károkról, úgyszintén az erdei károkról (1807 : XXI. t.-cz.). Az elévülésről — a Hk. I. R. 23., 46., 56., 78., 79., 82—85. ez. és III. R. 15. ez. mellett — az 1655 : XXIV., az 1715 : IX. t.-cz., 1729 : XXXVI. (osztály) és XXXVII. (követelés) t.-czikk), 1791 : LIV. t.-cz. 4. §. és 1836 : XII. t.-czikkben találunk rendelkezéseket (az 1622 : LVIIL, 1681 : XXIX., 1715 : LXX. t.-czikkek az elévülés alól való törvényes kivételt tartalmaznak) melyek túlnyomó részükben mai napig hatályban vannak — báláiig hihető, hogy a villamosságnak századában, a milyen a XX. század lesz, a harminczkét éves elévülési idő fönn lesz tartható. Hogy nálunk mindenkor a monogam házasság volt a szabály, az keresztény államnál nem szorul bizonyításra és hogy a kettős házasságot szigorúan büntették, arról Szt. László (I. k. 1. fej.) és Kálmán (I. k. 67. fej., II. k. 4. és 9. fej.) törvényei mellett az 1599 : XXXVI. t.-cz. is tanúságot tesz. A házasság- kötésnek Kálmán II. k. 15. fej. előirt alakját, mely annyi századdal megelőzte volt a tridenti zsinat határozatát, úgyszintén a múlt század kilenczvenes, valamint a jelen század negyvenes éveinek a vegyes házasságokra vonatkozó törvényhozását hatályon kívül helyezte házassági jogunk legújabb reformja. De mint érdekes emlék fölemlíthető Szt. István II. k. 28. fej., mely a férjétől elhagyott nőnek juttatja az elhagyó férj vagyonát, megengedve neki az új házasságkötést is, míg a férj csak a püspök engedélyével léphetett újból házasságra. 38
